Mandela-effektus - Párhuzamos univerzumok vagy hiba a rendszerben?

Bár mind a két fentebb említett állítás teljesen igaznak tűnik, mégsem az. A Monopoly-embernek nincs monoklija, Pikachu farkának a vége pedig sárga. Meglepő, ugye? De ne aggódj, nem vagy egyedül, az életben vannak dolgok, amikre mindenki emlékszik, de nem jól.

Ezt Mandela-effektusnak nevezzük.

Hogy mi is az a Mandela-effektus?

Lépjünk egy picit vissza az időbe. Most egy olyan elméletről beszélünk nektek, aminek kevés a tudományos alapja, de nagyon izgalmas, már-már szórakoztató is, hiszen felmerül a kérdés, mennyire hihetünk a saját emlékeinknek? 

Mit gondolsz, mikor halt meg Nelson Mandela? Nem, nem az 1980-as években, hanem 2013-ban, de rengeget, ma középkorú ember szinte tisztán emlékszik arra, hogy az egykori dél-afrikai elnök a börtönben halt meg valamikor harmincvalahány évvel ezelőtt. Sőt! Vannak olyanok, akik arra is emlékeznek, hogy az elnök özvegye még a temetésen is beszédet mondott. Végül, Mandela 1990-ben szabadult a börtönből, és rengeteg dolog történt vele a 23 évvel később bekövetkezett haláláig.

De akkor mégis, miért lehet ez? Mi okozza, hogy több ezren biztosak olyan dolgokban, amik biztosan nem történtek meg?

Kollektív hamis emlék?

Lehet, hogy sokan sokszor, egészen addig mondogatják a rossz emléket, amíg az valahogy át nem szivárog a köztudatba és már mindenki “úgy emlékszik”. Egyes összeesküvés-hívők arra jutottak, hogy a Mandela-effektus nem más, mint bizonyíték a párhuzamos univerzumok létezésére. 

Csevegéssel terjed?

Egy másik elmélet szerint az ember őszintén hazudnak, nem akarattal teszik ezt, ám valahogy megpróbálják az emlékezetükben lévő hézagokat kitölteni. A legtöbb példa a Mandela-effektusra nagyon közel áll a valósághoz. 

Hamis emlékek?

Létezik még egy teória, aminek az alapja, hogy az agyunk hamis emlékeket állít elő, az agyunk egyáltalán nem tud visszaemlékezni pontosan dolgokra. Sokszor a szemtanúk is nehezen tudnak visszaemlékezni az eseményekre.

A Mandela-effektus egy szintén érdekes aspektusa, hogy a legtöbbször popkulturális eseményeknél fordul elő ez a hatás. Talán, azért is, mert ezekre emlékszünk a legtöbben. 

De sok beszédnek sok az alja! Nézzünk még egy zavarba ejtő példát, amik ezután napokig nem hagynak nyugodni!

Luke, én vagyok az apád! - Dehát - mondhatnád - ez így van, pedig nem! A híres mondat nem a fentebb leírt módon hangzik el, hanem Darth Vader a félkarú Luke Skywalkernek ekkor azt mondja: Nem, én vagyok az apád!

A konteók

Két érdekes konteó kezdett el terjedni a témában kapcsolatban. Az egyik, ahogy fentebb is említettük nem más, minthogy párhuzamos világok léteznek és ezek között akár véletlen módon is van átjárás. Sok konteós arra jutott, hogy biztosan a CERN-ben végzett kutatások hoztak létre olyan portálokat a mini fekete lyukakkal, amik összezavarják a rendszerünket. Egy kicsit ez olyan lehet, mint a réges-régi sorozatban, a Slidersben, amikor Földről-Földre utazva mindig csak kicsit más valami.

A másik nagy gondolat nem más, minthogy egy szimulációban élünk, amit nálunk sokkal fejlettebb civilizáció irányít, és ebben a programban fordulhatnak elő hibák, ugrások, amiknek köszönhetően bekövetkezhet egy-egy ilyen esemény.

Összegzés

Vajon igazuk van a konteósoknak vagy a tudománynak van igaza, és ezek a “hibák” is csak azt mutatják, mennyire könnyen becsapható az emberi elme?