Megőrült az (állat)világ: féregtornádó, kézen járó nyúl, grizzly a futópadon

Ijesztő féregtornádó alakult ki a közelmúltban New Jersey államban. Egyelőre a tudósok is csak találgatják az okát. Annyi bizonyos, hogy a sok ezer földigilisztát a tavaszi esők csalogatták a felszínre, de ami ezután következett, arra senki sem számított – olvasható a LiveScience.com oldalon.

Hoboken városának egyik lakója éppen a reggeli sétáját végezte a Hudson folyó közelében lévő parkban, amikor szokatlan jelenségre lett figyelmes. A járdán heverő földigiliszták ugyanis szabályos, örvényszerű alakzatot vettek fel, ami meglehetősen bizarr látványt nyújtott.

^{Fotó: facebook.com/tiffanie.fisher}

A kutatók szerint a magányos földigiliszták a felszínen szívesen verődnek csoportokba, és közben kommunikálnak egymással, egyeztetik, ki merre halad. Kémiai anyagok helyett inkább az érintésre hagyatkoznak, és ezáltal vehették fel a különös, körkörös alakzatot. Talán a víz nyomait is követhették, ez is magyarázatot adhat a furcsa jelenségre.

Nem megszokott az sem, ha nyulakat látunk „kézen járni”, vagyis a mellső lábaikon haladni. Pedig ilyen is előfordul néha, és a szakemberek szerint ennek genetikai okai lehetnek. Nemcsak lassú mozgásra, de akár futásra is képesek ezen a cirkuszi mutatványosokat megszégyenítő módon – írta a Sciencemag.org.

Néhány állatban előfordulhat olyan génmutáció, amely lehetővé teszi a gerinc, az izmok speciális elmozdulását. A RORB gén megváltozása a gerincvelőben is elváltozásokat okozhat, csökkenhet a neuronok száma. Néhány nyuszi emiatt képtelen az ugrálásra, és helyette inkább a kézen járásra fanyalodik.

Ez viszont még mindig természetesebb jelenség, mint grizzlyt látni egy futópadon. Egy tudományos kutatás keretében történt a meghökkentő teszt, a szakemberek arra voltak kíváncsiak, hogy a medvék mennyire tudatosan keresik a legmegfelelőbb útvonalakat a területük bejárása közben.

Nos, nagy meglepetés nem érte őket, hiszen kiderült, hogy a mackók is előnyben részesítik a sík terepet, hogy spóroljanak az erejükkel. Ez különösen akkor fontos számukra, amikor téli álomra készülődnek. Olyankor mindent megesznek, ami az útjukba kerül, hogy jó sok zsírt szedjenek magukra.

A futópados kísérlet során emelkedőkön és lejtőkön is kaptatniuk kellett az állatoknak, és két hónapba telt, mire a 9 kiválasztott grizzlyt erre be tudták tanítani. Ezután 6-6 percig járatták őket különféle szimulált terepeken, és közben mérték az oxigén- és kalóriafogyasztásukat. Nagyjából 4,2 km/h volt az a tempó, amivel energiahatékonyan közlekedni tudtak, és a 10 százaléknál meredekebb emelkedőket és lejtőket már tudatosan elkerülték.