Hogyan működik az agy, ha veszélyt érzékelünk?

A Semmelweis Egyetem kutatói vizsgálatuk során arra a kérdésre keresték a választ, hogy

egy veszélyt jelző ingerre milyen agyi szabályozási folyamatban alakul ki a magatartási válaszreakció, vagyis az adott viselkedés.

A fenyegetettségre adott reakció egy ősi, ösztönös és egyszerű panelekből létrejövő válasz. Az evolúció során a túlélés egyik feltétele a fenyegetettségre, veszélyre adott válasz. Ezért is kiemelt és vizsgált kutatási terület.

Nos, kiderült, hogy az amigdala területén (ez a rész fontos szerepet tölt be az érzelmi reakciók feldolgozásában, raktározásában) van egy olyan sejtcsoportot, amelyik kritikus szerepet játszik a fenyegetettségi helyzetre adott válaszreakció kialakításában.

„Precízen körülhatároltuk egy agyi terület azon idegsejtjeit, amelyek a félelemmel kapcsolatos választ a kezükben tartják, és kimutattuk azt a mechanizmust is, amely során ez a sejtcsoport engedi, hogy egy veszélyre adott válaszreakció kialakuljon vagy sem" –  fogalmazott az MTI szerint Alpár Alánt a Semmelweis Egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetének igazgatója.

A folyamatban az azonosított sejtcsoportnak van egy „kapuőr" jellegű szerepe – ezért pontosan definiálták az elhelyezkedését és az idegélettani sajátosságait is.

„Funkcionális vizsgálatokat emberben még nem végeztünk, ugyanakkor mivel egy kritikus molekuláris mozzanatot azonosítottunk, hosszú távon akár gyógyszercélpontként is szolgálhat ez a sejtcsoport" - vélekedett Alpár Alán, aki ez utóbbival összefüggésben az új molekuláris szereplők mellett kiemelte az új, sejtszintű mechanizmus leírását.

A részletes, többek között neurogenetikai kísérletekben azonosították egy fehérjemolekula szerepét abban, hogy a sejt ki tudja helyezni a sejtek közötti kapcsolattartásért felelős receptorait a sejtmembránra, vagyis a sejt külső felszínére, lehetővé téve, hogy az ingerületátvívő anyag kötődhessen rajta.

Ha egy adott agyterületen sejtspecifikusan megakadályozható a receptorok kihelyezése, az az emberi test működésének összessége tekintetében egy nagyon kis beavatkozás, de az adott viselkedési válaszreakció kialakításának szempontjából mégis óriási szerepe lehet – érzékeltette Alpár Alán, hogy hosszú távon miért jelenthet akár terápiás célpontot is az általuk leírt, a specifikus receptoralegységek mozgatását tisztázó mechanizmus.