Így változott 100 év alatt az emberek és a háziállatok viszonya

A Newcastle-i Egyetem munkatársa, Eric Tourigny annak ment utána kutatásában, hogy az emberek az elmúlt száz évben hogyan viszonyultak háziállataihoz. Tourigny londoni és newcastle-i kisállattemetők több mint ezer sírkövét tanulmányozta az elmúlt száz évre – derül ki az MTI szemléjéből. (A tudós az első kisállattemető 1881-es megalapítását vette kezdőpontnak, s egészen az 1980-as évekig vizsgálódott.)

Kiderült, míg a viktoriánus korban (1837-1901) az emberek barátként, addig a későbbiekben már családtagként tekintettek a házi kedvenceikre. A II. világháború utáni időszakban egyre inkább megmutatkozott az, hogy a háziállat a család része volt, ugyanis az állatok sírkövein is megjelentek a családnevek.

Tourigny szerint a háziállatok családtagként kezelésének a felvállalása azért lehetett nehézkes, mert az állatokhoz fűződő mély érzelmek szemben álltak a társadalmi normákkal.

A korabeli skandináv kisállattemetőkben például a sírfeliratok nagy része teljesen érzelemmentes, miközben nagy gondot fordítottak a házi kedvencek tiszteletére emelt emlékművekre. Érdekes azonban, hogy szeretett állat elvesztése miatt érzett gyász nem volt társadalmilag elfogadott.

Szintén fontos megállapítása a tanulmánynak, hogy az embereket idővel egyre jobban foglalkoztatta a háziállatok túlvilági életének a gondolata.