Az igaz, hogy a macskák gyűlölik a vizet? És fürdeni is utálnak?

Macska és macska között hatalmas különbségek vannak, mind személyiségben, mind pedig viselkedésben, de ezt egy lelkes cicarajongónak talán nem is kell bemutatnunk. 

Tudományosan megközelítve a témát, a Kanadai Állatorvosok Szövetsége úgy véli, hogy a macskafajták a kezdetek kezdetén erősen száraz, már-már sivatagi éghajlatú területeken fejlődhettek ki, így nem igazán volt alkalmuk közelebb kerülni a vízekhez, de még a nedves környezethez sem. Így nem is meglepő, hogy 

ösztönösen hiányzik belőlük a kényszer, hogy a vízzel teli kádba, esetleg a habok közé vessék magukat.

Egy másik megközelítés szerint a macskák rendkívül kényelmes teremtmények. A csuromvizes bunda érzete egyszerűen hátráltatja őket, komfortérzetük lecsökken, így pedig vesztenek akrobatikus képességeikből is. Gondoljunk csak arra, hogy mi sem szívesen indulnánk el vizes hajjal sehova sem vagy milyen rossz érzés bőrig ázni egy otthon felejtett esernyő miatt. A macskák is pontosan ugyanezt érezhetik, mikor egy kiadós zuhatag átszalad rajtuk.

Mindezek ellenére a cicák kifejezetten igényes állatok, sokat törődnek a személyes higiénájukkal. Az idejük nagy részét, amit nem alvással töltenek gondos tisztálkodásra fordítják saját stratégiájukkal, nyelvük segítségével.

Létezik azonban egy két macskafajta, amelyek bizony nem vetik meg a víz közelségét, és ha úgy adódik, szívesen úsznak egy jót. Ilyen fürdés párti cica típusok például az Abesszinek, a Maine Coonok vagy a Török Van-macskák. 

A Van-macska Törökország nagy termetű úszómacskája, amely aztán majd megveszik a vízért. Érdemes megnézni mennyire otthon érzi magát vizes környezetben.

Minden, ami cica