Már gyilkos kor tizedelte a dínókat, amikor az aszteroida becsapódott

Hatvanhatmillió év elteltével is őrzi csillagsebét bolygónk felszíne. A mexikói Yucatán-félszigeten, Chicxulub városka közelében tátong a néma fájdalomtól hangos kráter. 

A dinókat is beleértve az élővilág közel 75 százaléka mondott búcsút az életnek ezen a napon, és az ezt követő időszakban.

A gyilkos aszteroida 10 milliárdnyi atombomba erejével ért fel. A becsapódás hatására pedig beindult az végítélet finoman hangolt gépezete. A megrázkódtatástól felrázott szökőár hullámok egymásutánja játszi könnyedséggel rendezték át az addigi világot. A legdurvább dolgokért azonban a szulfát-aeroszol volt a felelős. A szulfát-aeroszol részecskék blokkolták a napsugárzást, így drámai ütemben köszöntött be a tartós hőmérséklet-csökkenés.

A dinoszauruszok már-már teátrális mód sétáltak le az élet palettájáról.

Újabb kutatások szerint  azonban a hatalmas hüllőknek az aszteroidát leszámítva is leáldozóban volt már csillaguk. A tudósok ezt akkor fedezték fel, miközben a fosszilis tengeri puhatestű kagylókat vizsgálták, hogy ezekben a leletekben túlzottan magas volt a higanykoncentráció. Ráadásul a világ minden tájáról analizáltak mintákat, ezekből az időkből, és mindegyikkel ez volt a helyzet.

Aszteroida ide vagy oda: feltételezhető, hogy a higanymérgezés már régóta tizedelte a dinoszauruszokat.

^{(via SyFy)}