Váratlanul megszólalt egy családtag Boros Lajosról, régi családi ügyről rántotta le a leplet, temetése napján derült ki Lali királyról

Az egész országot megrázta a hír, mikor nyilvánosságra került, hogy Boros Lajos hosszú ideig tartó betegeskedés után elhunyt. Barátai, családtagok és kollégái is mind gyászolnak, ami nem csoda: édesapaként és férjként is helytállt, de szakmájában is kiemelkedő volt. Bár sokan reménykedtek benne, Bochkor Gábor nem vett részt a temetésen. Az az ország zenészként ismerte meg, a keze nyomát mégis leginkább a rádiózásban hagyta ot, a sors csúnya iróniája, hogy épp ez az, amivel utolsó éveiben nem foglalkozhatott, pedig ez volt minden vágya. Élete vége felé szerényen élt, azt sem rejtette véka alá, hogy a rengeteg gyógyszer, amit szednie kell, anyagilag mennyire megterheli, de tele volt reményekkel és bizakodott abban, hogy a dolgok még jobbra fordulhatnak.

A temetésen sokan részt vettek, Lali király végső nyughelye Nagykőrösön van, ami nem csoda, hiszen több szállal is kötődik a településhez. A temetésen Boros Lajos unokatestvérei mondtak beszédet, a rabbi pedig a család búcsúlevelét is felolvasta, melynek egyik sorát különösen jellemzőnek találták a rádiósra:

“Nagyon szimpatikusan tudta kezelni a sikert. Éltette, de nem lettek sztárallűrjei. Megőrizte azt az embert, aki 1989-ben megnyerte a Ki mit tud?-ot. Minden volt, ami ebben a szakmában lehetett. Ami a legfontosabb: ember volt, nem is akármilyen.”

Több testvére és unokatestvére is Nagykőrösön él, gyermekkorában számtalan szép emléket szerzett itt, egyértelmű volt tehát, hogy a szertartásra is itt került sor. Bár Lajos egy időre elhagyta a települést, a közöttük lévő szoros viszony nem lazult, sokat beszélgettek egymással, gyógyulásában pedig az egész család együtt reménykedett az utolsó pillanatig.

A rádiós legfiatalabb unokatestvére pedig egy nagyon bájos, régre visszanyúló családi szokásról is lerántotta a leplet:

,,Volt egy szállóige köztünk: amikor kérdeztük egymástól, hogy van a másik, az volt a válasz, hogy szarul, de büszkén. Most, amikor bent voltam a kórházban, megkérdeztem Lacitól, hogy van, és azt mondta szarul. Mostantól, ha megkérdezzük, Lajosra fogunk emlékezni.”

A család eddig titokként kezelte azt, hogy pontosan hogyan is viselkedett Boros Lajos a kórházban, ami érthető, hiszen a család fájdalma nem tartozik másra, ez a mondat azonban azt mutatja, hogy humorát az utolsó pillanatig megőrizte a legendás rádiós, akire sokan így emlékeznek:

_{Forrás: blikk.hu}