Az ősi viking írások őriznek egy rendkívüli magyar nevet, óriási tettet hajtott végre a férfi 

Általánosan elfogadott tény szerint az első magyar, aki Észak-Amerikában járt, Budai Parmenius István költő és felfedező volt. Humphrey Gilbert krónikásaként 1583-ban, a mai Kanada területén kötöttek ki hajóikkal, alig két héttel később azonban tragikus fordulatot vett a kaland, ugyanis a Delight nevű hajó, melyen Budai is utazott, a Sable-szigetek felé tartva zátonyra futott, majd elsüllyedt. Alig néhány túlélőt sikerült kimenteni, Budai nem volt közöttük.

Egy izlandi történet szerint azonban már jóval korábban megvethette lábát egy magyar származású ember az Újvilág földjén. A Tyrker és Tyrkir néven illetett, „déli származású” férfi egyes feltételezések szerint török, magyar, vagy német származású lehetett – a vélemények a kérdésben megoszlanak.

Bernáth István író-történész, műfordító a téma szakértőjeként hosszasan foglalkozott az izlandi regékkel, Tyrkir legendája pedig már évtizedekkel ezelőtt ismert volt, többek között az ELTE BTK skandinavisztikai kurzusának előadásán is beszélt róla Bernáth.

A történet magyar kutatása azonban jóval régebbre nyúlik vissza, Pivány Jenő, magyar-amerikai történész már a 20. század elején felidézte Tyrkir történetét, akit Sturla-fia Snorri 12. századi történetíró Földkerekség című művében is megemlítettek.

Ebből kiderült, hogy a grönlandi telepesek délnyugat felé kalandoztak, amikor gabonás és szőlős tájakra jutottak. Közöttük volt Trykir is, aki lelkesen mesélt rokonainak az új föld felfedezéséről:

„Boldogan üdvözölték, Leif viszont rögtön észrevette, hogy nevelőapja feltűnően jó hangulatban leledzik.[…] – Hol késlekedtél ily sokáig, nevelőapám? – kérdezte tőle Leif. – Miért maradtál el társaidtól? De Tyrkir előbb csak forgatta a szemét, és nagyokat fintorgott, majd elkezdett hosszan az anyanyelvén beszélni, amit a többiek nem érthettek. Egy kis idő múltán aztán izlandiul folytatta: – Nem is mentem olyan messzire tőletek – mondta. Mégis nagy újságom van…szőlőt, szőlőtőkéket találtam.– Igazat mondasz, nevelőapám? – kérdezte Leif. – Persze, persze– felelte Tyrkir–, hiszen ahol születtem, sem szőlőben, sem szőlőtőkében nem volt hiány. […] Leif pedig nevet adott a földnek, olyat, amilyennek megtapasztalták, elnevezte Vinlandnak”

– idézett a Napi Történelmi Forrás a Földkerekségből.