A féri több mint negyven évet élt farkasokkal, gond nélkül megette velük az elejtett nyers vadakat is

Cikkünk főszereplője egészen egyedi megközelítésből szemlélte gyerekkorától kezdve a farkasokat. Később viszont már a falkavezér szerepét töltötte be. Érdekesség, hogy Werner Freund, a "farkasokkal táncoló" soha nem tartotta magát feljebbvalónak bármilyen élőlénynél, sokkal inkább eggyé próbált válni velük. Kitartása és alázata sokaknak példaértékű lehet.

A világon az egyik legtöbbet boncolgatott kérdés az, hogy az ember képes-e újra együtt élni a vadon élő állatokkal. Egyesek a betegségek terjedésére, a felgyorsult- és modernkori világunkra hivatkozva, azonnal megtagadják és elítélik ezt. Míg sokan mások pont az ellenkezőjét gondolják ezzel kapcsolatban.

A dzsungel könyve és a valóság

Mind ismerjük Maugli történetét, akit Farkas anyó nevel fel négy saját kölykével együtt. A kisfiú megtanulja az állatok nyelvét és a dzsungel törvényét, amely szerinte kegyetlen ugyan, de nem annyira, mint az embereké. Elragadó sztori, de azért a valóság nem ennyire vadregényes.

A valóságban is feljegyeztek pár különös esetet – főleg Indiában –, amikor gyerekek farkaskölyökként nőttek fel, de ezek az emberek általában egyáltalán nem tudtak beilleszkedni az emberek közé, többször megpróbáltak visszamenekülni ismert világukba. Ám sokan nem jártak sikerrel, s tudtuk nélkül rohantak a vesztükbe: mind meghaltak. 

Werner Freund története azonban ennek pont az ellenkezőjét mutatja be

A német állatvédő és tudós már felnőttként bizonyította, hogy az ember képes együtt élni a vadállatokkal. Freund fiatalkorában kertészként és határőrként dolgozott, majd bevonult a hadseregbe, ahol légierőnél szolgált.

Lakóhelyén, a németországi Merzigben alapította meg saját farkasparkját egy 25 hektáros területen. Az egész egy egyszerű farkas örökbefogadásból indult, amit újabbak követtek A legtöbb farkast Werner még kölyökkorában szerezte be különböző állatkertektől és vadasparkoktól. Ahogyan a magyarallatvedelem.hu is írta korábban: a farkasokkal való együttélés kemény feladat volt, ekkor ismerte meg a farkasokat egy olyan szemszögből, ami keveseknek adatott meg eddig.

Freund rájött, hogy úgy ismerheti meg leginkább ezeket az állatokat, ha ő maga is a falka tagja lesz. Így is cselekedett, a farkasfalka tagjai pedig elfogadták őt, mint tagot a szigorú dominancia-hierarchia rendben.

Eggyé vált a farkasokkal

Freund rezervátumában az idők során összesen 70 farkas nevelkedett – a szibériai farkastól kezdve, az európai, kanadai, a sarki és a mongol farkasig szinte minden fajta példányai képviselték magukat a falkában –, amelyek mind hallgattak a férfire, és elfogadták őt falkavezérnek. A férfi arra tanította a vadakat, hogy háziállatokként viselkedjenek, annak ellenére, hogy a vadászat az ösztöneikben van.

Ahhoz, hogy fenntarthassa az alfapozíciót, egy rendkívül egyszerű, de annál fontosabb stratégiát alkalmazott. Gondoskodott róla, hogy mindig ő egyen elsőként a falkából. Ez a taktika talán furcsának tűnhet, de bevált, és Werner ezzel mutatta meg a farkasoknak, hogy ő a vezér.

Összesen 6 farkasfalkája lett, és 70 állatot nevelt fel, csaknem 40 év alatt.

2014-ben bekövetkezett haláláig egy 29 tagú farkas falka vezére volt és még 79 éves korában is képes volt gondját viselni az állatoknak, még ekkor is birkózott 40-50 kg-os farkasaival. Könyveket is írt, - egyebek mellett - a Magyarországon is beszerezhető, Farkasember című művet.