Gyermekmolesztáló papoknak adott kegyelmet Teréz anya? Csak az egyház ismerte a szent apáca legsötétebb oldalát

Elég hamar eldöntötte, hogy apáca szeretne lenni

Teréz anya Agnes Gonxha Bojaxhiu néven látta meg a napvilágot Szkopjéban, a mai Észak-Macedónia területén. 1910-ben, amikor még csak nyolcéves volt, meghalt az édesapja, ezzel súlyos szegénységbe sodorva a családot. A fiatal lány a templomba járt vigasztalódni és még csak 12 éves volt, amikor elhatározta, hogy apáca lesz. 18 éves korában Dublinba ment, hogy csatlakozzon a Boldogságos Szűz Mária-rendhez.

Ezt követően Kalkuttába költözött, ahol tanári állást vállalt. Az 1943-as bengáli éhínség közvetlen szemtanúja volt, amikor is rengeteg holttest hevert az utcákon. A látottak mély hatással voltak rá, majd három évvel később azt állította, Jézus beszélt hozzá a vonaton, és új utasításokat adott neki.

El kellett hagynom a kolostort, és segítenem a szegényeken. Ez egy parancs volt. Ha kudarcot vallottam volna, az egyet jelentett volna a hitem megtörésével

 

– írta később Teréz anya, akinek az egyház engedélyt adott arra, hogy megalapítsa saját rendjét, a Szeretet Misszionáriusait, amelynek tagjai fehér szárit viseltek kék szegéllyel. 

A szent sötét oldala

Teréz anyáról ódákat zengtek, jósága és együttérzése évtizedeken átívelt, ám a sorozatban megszólalók igencsak igyekeznek aláásni a megítélését. Egy brit orvos, Jack Preger például arról számolt be, miszerint már kezdettől fogva problémák voltak az apáca jótékonysági szervezetével, megjegyezte azt is, hogy megdöbbent azon, amit látott. 

Az apácák nem gondoskodtak a megfelelő ellátásról: a tűket újra és újra felhasználták sterilizálatlanul.

Ám előfordult olyan eset is, amikor egy égési sérülést szenvedett nőnek nem adtak fájdalomcsillapítót. Az index publikációja szerint, ugyan volt pénzük arra, hogy tisztességesen működtessenek egy kórházat, viszont ezt sosem tették meg. Sokkal inkább az imádságok kapták a főszerepet. Akkoriban az apácáknak egyébként még azt is megparancsolták, hogy ostorozzák magukat, és viseljenek tüskés drótláncot.

Mary Johnson, aki húsz éven át dolgozott Teréz anyával, kijelentette, az apáca úgy vélte, csak szenvedéssel érhető el a megváltás.

Teréz anya akkora hatással volt a világra, hogy 1982-ben még a tűzszünetet is ki tudta harcolni Bejrútban, megmentve ezzel néhány árvát. Sőt 1985-ben a közbenjárásával egy New York-i börtön AIDS-ben szenvedő rabjait engedték szabadon. Jótékonysági szervezetébe mára körülbelül évi 100 millió font érkezik, de ennek nagy része a Vatikáni Bankhoz kerül.

Úgy gondolta, hogy szegénynek lenni jó, mert Jézus szegény.

Az apáca életének utolsó évtizede volt talán a legnehezebb, hiszen ekkor már az öregség minden velejárójával volt kénytelen élni. Az egészsége ide vagy oda, az egyház megparancsolta neki, hogy előzze meg a már kibontakozóban lévő botrányt, ami a papok körül alakult ki a gyerekmolesztálással kapcsolatban. Olyan városokba küldték, ahol a legtöbb ilyen esetet tárták fel.

Egyesek szerint az hozta volna meg az igazán nagy áttörést, ha akkor Teréz anya fellép a papokkal szemben, és nem teljesíti az egyház kérését. 

Védelmi háló a molesztálónak

Bár azt szinte lehetetlen megállapítani, hogy ezen gyerekmolesztálási ügyekből pontosan mennyiről tudhatott az apáca, ám amikor Donald McGuire tiszteletest vádolták meg, Teréz anya levelet írt a hatóságoknak és kiállt mellette, kijelentve, hogy a férfi az ő feltétlen bizalmát élvezi. Ennek köszönhetően pedig McGuire még hosszú évekig zaklathatott kisfiúkat.

Ugyan az apáca közbenjárását próbálták titokban tartani, ezen részletet figyelembe véve már önmagában megkérdőjeleződik, mennyire volt szentnek tekinthető Teréz anya, aki a tenyerén hordozta az elesetteket, ám amikor a legvédtelenebbeket, a gyermekeket bántotta az egyháza, akkor mégsem állt ki értük.