A világ egyik legnagyobb nyomornegyedében Hollywood miatt virágzik a turizmus

India lakosainak száma mostanra csaknem 1,5 milliárd főre emelkedett, és hiába a növekvő gazdaság, az emberek harmada mind a mai napig nyomornegyedekben él. Százmilliók tengődnek egészségtelen és zsúfolt telepeken, ahol az egyetlen cél a mindennapok túlélése.

Meglepő, de a Mumbaiban található nyomornegyedben – ami egyben a világ egyik legnagyobbja is – a turizmus igenis létező dolog, ami leginkább a 8 Oscar-díjjal jutalmazott, 2008-ban bemutatott Gettómilliomos című filmnek köszönhető.

Hogy valójában hány ember él itt, azt senki sem tudja, egyesek szerint egy, mások szerint hárommillió ember zsúfolódik össze az alig több mint két négyzetkilométeres területen (csak összehasonlításképp: Budapest területe mintegy 525 négyzetkilométer).

A negyed egyfajta város a városban, van itt minden, akár a gazdagabb környékeken. Gyárak, iskolák, forgalmas utcák. És rengeteg kunyhó, melyek többnyire alig 10 négyzetméteresek, a szobányi, lemezekből épült viskókban pedig gyakran tucatnyi ember kénytelen meghúzni magát.

A nyomornegyedek apró lakásai manapság már az indiai ingatlanok negyedét teszik ki, ami legfőképp a városiasodásnak köszönhető. Az emberek ugyanis a metropoliszok közelébe költöznek, itt ugyanis több esélyük van munkát találni.

A szegénynegyedek lakói között is kialakultak rétegek, a viskók lakói pedig még a szerencsésebbek közé tartoznak, sokkal rosszabb körülmények között élnek a sátortáborok lakói, de akiknek még ennyi sem jut, azok az elhagyatott szennyvízcsövekbe kénytelenek beköltözni.

Áramról, folyóvízről, egyéb infrastruktúráról nem is álmodhatnak a Dárávi nyomornegyedben élők, akik közül a legtöbben a közeli folyóhoz járnak fürdeni, és alamizsnából tengődnek. A lakóterüket és a ruháikat azonban igyekeznek tisztán tartani, a szemetet viszont senki nem szállítja el, így az az utcán gyűlik, és amit csak lehet, még ebből is próbálnak hasznosítani.