Mátyás király rettegett fekete serege innen kapta a nevét, még a népet is félelemben tartotta az elit osztag

Mátyás király serege legendás harcértékkel bírt, erejét pedig jól jelzi, hogy egy 1487-es szemle során húszezer lovassal és nyolcezer gyalogossal vonultak fel Bécsújhelynél. A nehézlovasok mellett pedig már jelen voltak a puskával felszerelt nehézgyalogosok is, a legtöbben azonban az állópajzsos gyalogságot képviselték.

Mindenkinek megvolt a maga funkciója, a könnyűlovasok gyors és kíméletlen pusztítást végeztek az ellenséget meglepve, míg a tüzérség ágyúkkal és ostromgépekkel támogatta az előrenyomulást. Még az eszközök szállítására is külön folyami flottát tartottak fenn, így a hadigépezet a korhoz mérten meglehetősen fejlettnek számított.

Nem meglepő módon ez óriási összegeket emésztett fel, és nem is lehetett állandó jelleggel fenntartani. Így is gyakori volt, hogy a zsoldosok nem kapták meg a fizetségüket, amit aztán a halálra rémült lakosságon "hajtottak be".

A fosztogatás a hadvezetés által is eltűrt jelenség volt, ami meglehetősen rossz hírét keltette a főképp huszitákból, morvákból, németekből és lengyelekből verbuvált seregnek. Melynek sorsát végül a Pozsonyi béke pecsételte meg.

Mátyás halála után ugyanis III. Frigyes német-római császár és Miksa római király békét kötött II. Ulászlóval, ezt követően pedig feleslegessé vált a nagyobb csapatok fenntartása. Így ezután a katonák már hiába várták a jogosnak tartott jussukat.

A megmaradt zsoldossereg Haugwitz János fővezérrel az élén fellázadt, fosztogatni kezdett, majd Kinizsi Pál 1492-ben végül kétnapos csatában leverte őket. A fekete sereg nem mellékesen Haugwitz nevéből ered, akit hűbérura, Konrád herceg nevezett el „feketének”.

Alig néhány évvel később, 1500-ban már a sereg feltámasztását kérték Ulászlótól XII. Lajos király követei, hogy sakkban tarthassák a Habsburgokat, ám ez már sosem valósulhatott meg.

Forrás: History magazin