A halogatás károsabb az egészségünkre, mint eddig hittük

A halogatás sokuk számára ismerős lehet: holnaptól fogyókúrázom, majd a jövő héten lecserélem a téligumit, majd később kiviszem a szemetet, majd este visszahívom, aki keresett. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok járnak szüntelenül a notórius halogatók fejében is, akik számára nem az el nem végzett feladatok jelentik a legnagyobb problémát, hanem a rossz lelkiismeret, amit a halogatással tartanak életben minden egyes percben. 

A halogatás azt jelenti, hogy későbbre halasztom azt, amiről tudom, hogy most meg kellene tennem, még akkor is, ha később emiatt rosszabbul járok.

A holnapra tolt feladat beékelődik az elmébe, mint egy szög és károsíthatja az egészségünket.

Több ezer svéd egyetemi hallgató részvételével készült egy kutatás, melynek eredményeként a tudósok a halogatást rossz tanulmányi eredményekkel, mentális és pszichoszomatikus problémákkal hozták összefüggésbe. Ide tartozott a depresszió, a szorongás és még a rokkantság okozó karfájdalom is. 

Fuschia Sirois brit viselkedéskutató szerint az orvosok évekig nem tekintették komoly gondnak a halogatást. Egy új tanulmány azonban kiderítette, hogy valójában nem egy rossz szokásról van szó, hanem a fizikai egészségre károsan ható viselkedésről, ami ellen az érintettek nem is nagyon tudnak mit tenni. Olyan ez, mint egy függőség, amiről szinte képtelenség leszokni.

Kiderült, hogy a halogatás az adott pillanatban ugyan csökkenti a stresszt, cserébe viszont később sokkal nagyobb stresszel kell megküzdenie az elmének. Az elveszett idő miatti lemaradás, a szűkülő időkeret, a kapkodás a lélekre és a testre is károsan hat. Ráadásul ezzel tisztában vannak az érintettek is, így az az önképet is rombolja.

A kutatás során 2500 diákot követtek nyomon kilenc hónapon keresztül, majd felmérték az egészségi állapotukat.

„Azon hallgatók körében, akik eleinte magasabb pontszámot értek el a halogatás terén, a későbbiekben fizikai és pszichológiai problémák is nagyobb számban alakultak ki, mint a gyorsan cselekvő társaiknál”

– vonta le a következtetést Alexander Rozental klinikai szakpszichológus, a tanulmány egyik szerzője.

Más kutatócsoportok eredményei ugyanebbe az irányba mutattak. Egy 2021-es tanulmány a lefekvés előtti halogatást a depresszióhoz kötötte. A már említett Sirois laboratóriumának 2015-ös tanulmánya pedig összefüggést mutatott a halogatás és egyes szívproblémák között.

A szakember szerint a halogatás önmagában nem okoz betegséget, azonban egy plusz tényező, ami elősegítheti a fizikai állapot romlását. 

Időnként mindenki elhalaszt egy-egy feladatot, krónikus halogatónak nagyjából minden ötödik embert nevezhetjük.

Joseph Ferrari, a chicagói DePaul Egyetem pszichológusa azt mondja, hogy a krónikus halogatók azok az emberek, akik minden élethelyzetben, tehát a munkahelyükön és a magánéletben is megcsúsznak a feladatokkal, napok, hetek múlva válaszolnak egy emailre, és ha meghívják őket valahová, ők az utolsók, akik visszajeleznek. Emiatt sokan modortalanak, lustának tartják őket, pedig nem azok.