Arany János imádott lánya szörnyű kínok között halt meg: testvére mesélt az eltitkolt családi tragédiáról

A magyar irodalom egyik legnagyobb alakja minden kétséget kizáróan Arany János. Termékeny költő, akit nem volt túlzás korszakos zseninek nevezni, nem véletlenül oktatják még mindig műveit az iskolában, az általános tanterv szerves része. Életét azonban beárnyékolta egy szönyű tragédia, amiből haláláig nem épült fel teljesen.

Arany János két gyermek édesapja volt, Juliska és László. Idősebbik gyermeke csupán öt éves volt, amikor édesapja országos ismertséget szerzett a Toldi című műve által, ennek köszönhette azt is, hogy Petőfi Sándorral baráti viszonyba került. Ám gyermeküket tisztességesben, szerény körülmények között nevelték, Juliska pedig olyan erkölcsi értékrendet kapott ezáltal tőlük, melyet ő is szeretett volna továbbadni saját gyermekeinek. Erre hamarosan lehetősége is adódott, mivel 22 éves korában összeházasodott Szél Kálmánnal, akivel hamarosan gyermekük is született: életet adott Piroska nevű leánygyermekének, Arany János unokájának.

Terhességéről és szüléséről öccse számolt be, aki szintén az írói pályát választotta: gyermekét könnyedén és gyorsan világra hozta, 3-4 óra alatt lezajlott vajúdással együtt a gyermekáldás. Ám gyermekét és a boldog szülői éveket nem élvezhette sokáig: télen, egy december 2-i napon ágynak esett és bár betegsége nem tűnt súlyosnak, az állapota rohamosan romlott. Arany László feljegyzéseiből úgy tudjuk, hogy testvére betegsége egy megfázással kezdődött, mely azonban ráhúzódott a belső szerveire és súlyos méh- és hashártyagyulladást kapott. Állapota öt-hat napon keresztül válságos volt, Juliska szüleit csak azután értesítették a bajról, amikor már javulásnak indult a nagybeteg kismama. Az ünnepi időszakban reménykedtek, ám karácsony után megtörtént a felfoghatatlan: több görcsroham és elhúzódó panaszok után Juliska szervezete feladta a harcot és elhunyt.

A halála előtti utolsó napot szintén testvére tollából olvashatjuk. Állatása szerint Juliska sokat beszélt a túlvilágról, melyet ő már látott. Békés és szeretetteljes természetében még a halál előbb is másokra gondolt: nyugtatta a körülötte lévőket, álomszerű képekről mesélt, melyen majd átkel a másvilágba és biztosította őket, hogy találkoznak még. Egyenként búcsúzott mindenkitől, mielőtt végleg kilehelte a lelkét.

Arany Jánost lánya halálának híre mérhetetlenül lesújtotta, barátját így tájékoztatta a szörnyű hírről:

„Kedves barátom! Az én édes jó leányom, drága Juliskám nincs többé! Huszonöt napi gyötrelmes betegség után – mely görcsös méh és hashártya gyulladáson kezdve, typhosus lázban végződött – tegnap, 28-án éjfélutáni fél kettőkor adta ki áldott lelkét. Temetése holnap délelőtt lesz. Kis árváját egészségben, de minő sorsnak hagyta itt! Oh barátom, ki hát boldog a’ földön! Áldjon meg az isten, kedves jó lelkeim. Igaz barátod, Arany János.”

A költő nem tudta feldolgozni lánya halálát: írt egy verset, melyet Juliska sírkövére véstek fel és utána tíz éven keresztül abbahagyta az írást, képtelen volt alkotni. Versét, melyet elkezdett és a Juliska emlékezete címet adta neki, képtelen volt befejezni, a fájdalom erősebb volt a költészet iránt érzett szenvedélyénél.

Mióta rombadőlt oltáridon, Hazám,

A honfi legszentebb könnyével áldozám,

Mint egy Jeremiás nyögdelve bánatom’,

Oly megtörött szívvel, de nem oly szabadon:

Ezután csak annyit írt a vers aljára: Nagyon fáj! Nem megy!

A költő és felesége befogadták Juliska lányát, Pisroskát sajátjukként nevelték és ez volt az egyetlen, mely enyhítette a szülők fájdalmát. Arany újra írni kezdett ám tragikus módon következő versében megjósolta unokája halálát is, aki 21 évesen, ugyanabban a betegségben elhunyt mint édesanyja. Ám Arany János a "családi átok" és jóslata beteljesülését már nem érte meg, belehalt egy tüdőgyulladásba, unokája halála előtt négy évvel.

A vers, melyben megjövendölte Piroska halálát a Toldi szerelme volt és így szólt az ide vonatkozó részlet:

Piroska! leányom kis árva leánya!

Kedvesem egyetlen kedves maradványa!

Ki neved a költő álmaiból vetted,

Anya így szólítván, csecsemő-szülöttet:

Baljóslatú névvel jöttél te világra!

Oh, le ne szálljon rád még jobban is átka,

Hogy sorsod azéhoz közelítsen gyászban,

Kit képzetem alkot a Rozgonyi házban!

_{Forrás: wmn.hu}