Gyerekkorában szörnyűséget követtek el az egyik legnagyobb Árpád-házi király ellen, ő véres bosszút állt, és felvirágoztatta az országot

Az Árpád-házi magyar király, II. Béla tragikus sorsú életét megnyomorította a megvakítás, melyet még gyermekkorában, mindössze hétévesen kellett elszenvednie. Azonban a sors különös módon fordult, hiszen 16 évvel később, 23 éves korában lehetőséget kapott a trónra lépésre.

A fiatal uralkodó nem feledkezett meg a múlt sérelmeiről, és bosszút állt azokon, akik megfosztották a látásától. Az újra megnyert hatalommal a legkegyetlenebb módon, 68 magyar főurat végeztetett ki, akik közvetlenül vagy közvetve részt vettek a megvakításban.

A brutális cselekedet előzményei egy trónviszályba nyúltak vissza, melyben Könyves Kálmán király és testvére, Álmos herceg álltak egymással szemben. Álmos hosszú éveken át próbált hatalomra kerülni, sőt külföldi segítségért is folyamodott. Egyik fő támasza II. Szvjatopluk, a Kijevi nagyfejedelem volt, akinek lányával való frigyéből született Béla herceg.

Kálmán király azonban nem kívánta, hogy a trónharc generációról generációra öröklődjön, ezért brutális intézkedést hozott: 1115-ben megvakíttatta Álmost és fiát, valamint még három főembert. Ezzel véget ért a trónviszály, és Álmos a Bizánci Birodalomban találta halálát.

Béla herceg vakon nőtt fel Dömösön, ahol Ilona, szerb hercegnővel kötött házasságot. Életét sorsának irányítása és a politikai manőverek uralják, melyek révén 1131-ben, mindössze 23 évesen, a trónra kerül. Az uralkodó, aki gyermekkora során megtapasztalta a hatalom és a veszteség fájdalmát, kegyetlen módon áll bosszút, és számos főurat kivégeztet, akik közreműködtek vagy tudomást szereztek a megvakításról.

A király hatalomra jutása után elkezdődött az építkezés mind a bel-, mind a külpolitika terén. A királyi udvarban egy hivatal alakult, amely az oklevelek kiadását hivatásszerűen végezte, és a királyi tanácsot is belevonta a hatalom gyakorlásába.

Béla jó viszonyt ápolt az egyházzal is, és jelentős adományokat tett az egyházi intézményeknek. Külföldi politikája is sikeresnek mondható volt, hiszen diplomáciai ügyességének köszönhetően sikerült megszilárdítania az ország helyzetét.

A külső fenyegetéseket is sikerült kezelnie. A lengyel támadást sikeresen visszaverte, és sikerült megállapodnia III. Lothár német-római császárral, hogy Boleszláv elálljon a támogatástól. Ez lehetővé tette az ország terjeszkedését, Dalmácia és Bosznia meghódításával. Béla királyi uralkodása stabilizálta az országot, és nagyban hozzájárult az Árpád-ház hatalmának megszilárdításához.

_{forrás: Harmat Árpád Péter}