500 éves csillagászati eszköz és reneszánsz kódex a „Mátyás-kiállításon”
Olvass tovább...
Az iskolai történelemórán teljesen kimaradt a furcsa rokonság ténye.
A magyarságnak gazdag történelme során sok jelentős uralkodója volt - az egyik legjelentősebb, akiről a nép számtalan történetet őriz, Mátyás király, vagyis Hunyadi Mátyás. Mátyás családja, a Hunyadik rajta kívül is beírták magukat a történelemkönyvekbe: Hunyadi János például a "törökverő" ragadványnévvel maradt fenn az emlékezetben.
Olvass tovább...
Mátyás uralkodásának idején az Oszmán Birodalom egyre erősebbé vált, és elkezdett hatalmas veszélyt jelenteni Európára - viszont a számtalan királyról szóló legenda mellett az a történet valahogy elsikkadt, hogy igen komoly bizonyítékok vannak rá, hogy Mátyás és a török szultán rokonsági kapcsolatban álltak.
A Rubiconban közölt cikk szerint Mátyás apai nagyanyja és II. Mehmed édesanyja egymással testvéri kapcsolatban álltak.
1489-ben személyesen erősítette meg a pápa követét abban, hogy nagyanyja nővérét a törökök elrabolták és a szultán háremébe hurcolták, ahol fiút szült az uralkodónak, így rokonságban áll a szultáni családdal. Az, hogy Mátyás több levelet is írt a szultánoknak, jelzi, hogy nem csak a török trónért folytatott diplomáciai manőverről van szó. Például 1480-ban II. Mehmed szultánnak írt levelében azt írta, hogy „egy vér folyik ereinkben”, míg 1483 áprilisában Dzsem herceget „testvérünk és rokonunk”-ként szólította meg.
Olvass tovább...
Hogy a furcsa rokonság mennyire nem légből kapott, jól bizonyítja, hogy török források is megerősítették ezt. II. Mehmed szultán (1444–1446, 1451–1481) végrendeletében egy kardot hagyott örökül „kedves fiának”, Mátyás királynak, amit aztán később Mátyás személyesen mutatott be a ferrarai herceg követének. - a kard minden bizonnyal ugyanaz, amit ma a Magyar Nemzeti Múzeumban őriznék mint "gótikus szablya".
Az 1488-ban kötött békeszerződésben II. Bajazid szultán (1481–1512) „testvérének és rokonának” nevezte Mátyást, ami szintén a családi kapcsolat tényét erősíti.
Az ilyen történetek kiváló bizonyítékai annak, hogy az uralkodócsaládok mennyire kiterjedt kapcsolati hálóval rendelkeztek, és annak a tradicionális igazságnak is, miszerint a "nemzeti király" fogalma némileg értelmezhetetlen - a királyi dinasztiák ugyanis nem a nemzetek tagjai, hanem mintha kvázi önálló "népek" lennének.
forrás: Rubicon