A TV2 tahó menyasszonyokkal és töketlen vőlegényekkel tiporja el a házasság szentségét

Elindult a TV2 vadonatúj műsora, a Házasság első látásra, ami eléggé megosztja a nézőket. Van, aki minden nap figyelemmel kíséri ezeket a megrendezett, kamu esküvőket, míg másoknak mindössze 3 perc után felfordul a gyomra a látottaktól. Most én is beáldoztam néhány percet az életemből, hogy belenézzek abba a formátumba, amit valamilyen oknál fogva már 30 országban tűztek képernyőre, és közel 100 évadot élt meg.

A műsor lényege, hogy párt találjanak azoknak a magányos férfiaknak és nőknek, akik valamilyen oknál fogva képtelenek normális körülmények között ismerkedni. Pedig első ránézésre többnyire teljesen átlagos, normális, felnőtt emberek vonulnak oltárhoz - kivéve, akiről süt, hogy egy született tahó -, de vajon mi lehet a háttérben? Nem tudom, milyen embernek kell lenni ahhoz, hogy valaki egy ilyen szennyműsorban akarja megtalálni az igaz szerelmet - gyakorlatilag a Házasság első látásra már tényleg a legalja mindannak, amit a párkapcsolatokról és a szerelmi életről eddig gondoltunk.

Lehet szidni a Való Világot, a Nagy Ő-t, vagy a Házasodna a gazdát, de ott legalább van egy bizonyos ismerkedési időszak, amikor az ember tényleg kicsit közelebb tud kerülni a másikhoz, tud vele beszélgetni, valódi érzelmek tudnak kialakulni közöttük, míg velük szemben itt van ez a szekunder szégyent okozó tömény proliság, aminek az a lényege, hogy mondjál igent egy vadidegennek, akit az anyakönyvvezető előtt pillantasz meg először.

Mégis mennyire barlanglakó, AnoTalk-on szocializálódott bazári majomnak kell lenni ahhoz, hogy valaki ezt tényleg bevállalja? Mondjuk elnézve az elmúlt adásokban látott, lazaságot és macsóságot kimutatni próbáló, önmagukat férfiaknak valló töketlen ficsúrokat, illetve az öntelt, "nagyobb a valaguk, mint az IQ-juk-szintet" képviselő menyasszonyokat, most már értem, hogy miért válnak el olyan sokan Magyarországon. Mikor pont azt tolja az arcunkba az ország egyik legnézettebb csatornája hétköznap esténként, főműsoridőben, hogy nem kell ismernünk egymást ahhoz, hogy összeházasodjunk, vagy családot alapítsunk, mondjuk rögtön igent, aztán lesz, ami lesz.

Most őszintén, a vőlegényen kívül más is gyönyörűnek látta ezt a rágózó, tahó nőszemélyt, aki a nézők szerint még részeg is volt?

Persze ezen a ponton jönnének a műsor kedvelői azzal a marhasággal, hogy de hát ennek az egésznek az alapja a tudomány, hiszen külön szakértői csapat rakja össze a párokat, akik oltárhoz mennek. Mert mit írt a TV2 a korábban kiadott közleményében erről:

„A különleges televíziós formátumban a szereplők az ideális pár megtalálását egy szakértői csapatra bízzák. Arra vállalkoznak, hogy teljesen vakon, a szakértői csapat által számukra ideálisnak talált partnerrel, az első találkozásukkor összeházasodnak. A pszichológia területén elismert szaktekintélyek gondosan, tudományos alapokra támaszkodva, és a szakmában szerzett tapasztalataik alapján kutatják fel számukra a tökéletes társat. A kísérlet olyannyira valós, hogy a párok először tényleg az esküvőn találkoznak csak, ott pillantják meg egymást és miután kimondták a boldogító igent, kezdetét veszi életük legnagyobb kalandja”

- ami legjobb esetben is tart mondjuk 3 hómapig; vajon a műsorban összeházasodott párok közül kik vannak együtt akkor is, amikor leadják őket a televízióban?

Elnézve az alábbi párost, lehet már a forgatás után beadták a válókeresetet. Pedig a menyasszony annyira biztos volt benne, hogy a vőlegénye el fog ájulni tőle, ha meglátja. Én inkább azon csodálkoztam, miért nem menekült fejvesztve rögtön, ahogy meglátta, kihez akarják hozzáadni.

A Házasság első látásra bár reality-nek vallja magát, mégis magán hordozza a török szappanoperák jellegzetes stílusjegyeit, nem beszélve arról, hogy a zenei világa is pont ezt a műfajt idézi meg - szóval akárcsak a házasodni készülő párocskák, úgy maga a produkció sem találja a helyét, fogalma sincs arról, hova akar tartozni. Az RTL már befürdött ezzel a formátummal, most a TV2-nek is jól jönne egy csattanós pofon - hátha észhez térítené őket, és megint sikerülne ha nem egy nézhető, de legalább vállalható műsort képernyőre rakniuk.