Petőfi drága luxustárgyat birtokolhatott, ezt eddig senki nem mondta, mégsem volt olyan szegény a fiatal költő?

Petőfi Sándor a magyar irodalom egyik legnagyobb "rocksztárja": az amerikai hippik és beatnemzedék által az 1960-as években meghirdetett "Live fast, die young" (élj gyorsan, halj meg fiatalon) elvet ő náluk mintegy 100 évvel korábban már maximálisan élte: a lánglelkű forradalmár költő mindössze 25 éves volt, amikor minden bizonnyal elesett a csatamezőn, ahogy azt "Egy gondolat bánt engemet..." című versében tulajdonképpen elő is vetítette maga számára.

Az öreg Jókai Mór malackodó verse bizonyítja, hogy az 54 évvel fiatalabb feleségének nem kellett unatkoznia az ágyban

Olvass tovább...

Kiválóan "marketingelhető" élete (nehéz természet, vándorszínészet, forradalmárkodás) és páratlan költő tehetsége, amit a korszellemnek megfelelő nemzeti romatika gondolatának szolgálatába állított tették a nemzet költőjévé: gyakorlatilag nincs olyan település Magyarországon, ahol ne lenne róla utca elnevezve, azt, hogy "Talpra magyar, hí a haza" még az is tudja, aki az iskola után még a müzlis dobos hátulját sem olvassa el.

Pont ezért és rejtélyes halála miatt is a kutatók egyik kedvenc személye, ezért is okozott nagy hírverést egy 1970-ben, a Déli Hírlap nevű újságban megjelent cikk, miszerint egy gyűjtő megtalálta Petőfi Sándor egykori zsebóráját.

Az cikk szerint egy Bors Lajos nevű pedagógus számos más műkincset gyűjtött, beleértve az órákat is. Sok zsebóra és személyes tárgy talált új otthonra Szolnokon, Bors gyűjteményében, de különösen büszke volt egy bizonyos darabra. A beszélő, remekművű zsebóra hátoldalára a következő felirat volt metszve: "Sándor emlékére, Petrovicné".

Bors Lajos rövid vizsgálódás után kiderült, hogy az óra egy párizsi órásműhely, Fr. Duval nevű, 372-es, számozott típusa, az 1820-30-as években készült, és továbbra is jó állapotban volt, működőképes állapotban. Az ezüst tokban elhelyezett óramű minden része finoman kidolgozott, gazdagon aranyozott.

A pedagógus szerint az órát az előző tulajdonosa 1905-ben vásárolta meg Kiskőrösön egy idős órásmestertől, aki akkoriban már 60-70 éves lehetett, mindössze 30 koronáért. Az agg mester Borsnak azt mondta, hogy az órát egy helybeli hentes család hozta megjavíttatni, de soha többé nem tértek vissza érte, így az nála maradt - Petőfi Sándor apja, Petrovics István, történetesen mészáros mesterként dolgozott.

Bors Lajos, a szolnoki műgyűjtő, habár nem tudott teljes bizonyossággal alátámasztani, hogy az órát Szendrey Júlia adta-e Petőfi Sándornak, úgy vélekedett, hogy a kiskőrösi eredet, a gravírozás és az időpontok mind azt sugallják, hogy a költő órájára bukkantak, bár ezt minden kétséget kizárólag soha nem sikerült bizonyítani, és azóta sem volt alaposabb vizsgálatok tárgya.