Isten ostora magyar volt és mindenkit átvert, a barbár férfi kiművelt úrifiú volt valójában

Attila, a legendás hun uralkodó a kora középkor egyik legjelentősebb személye. A híres középkori irodalmaink, melyek a magyar nép eredetével foglalkoznak, mint például a Képes Krónika, a magyarok ősének tekintik Isten ostorát, a hunok királyát - és a nép és a nemesség körében is evidencia volt ez egészen a reformkori finnugor-elmélet megjelenéséig.

Eltitkolták a magyarok elől? Az iskolában sosem hallhattál történelmünk brutális eseményeiről, a mágus-perekről

Olvass tovább...

Attila félelmetes hadvezér hírében állt, és okkal: rövid idő alatt szinte egész Európát térdre kényszerítette, Rómát csak egy látomás miatt kímélte meg a teljes pusztulástól. Ellenségei (főleg a rómaiak) előszeretettel akasztották rá a vérszomjas, barbár jelzőt.

Attila uralkodásának valóban voltak mai szemmel nézve vérszomjasnak mondható: Attila a hunok feletti totál uralmat bátyja megölésével, Bledának a kiiktatása révén érte el (a hunok körében egyébként nem volt példátlan a családtag megölése: egy korábbi hun vezér, Mao-Tun például lenyilaztatta a saját apját - és azt a hunt is, aki először megtagadta ezt a parancsot).

Az ilyen epizódok, és a rómaiak által sugallt vérszomjas kép ellenére érdekes megvizsgálni például Attila gyermekkorát, aminek igen jelentős részét később általa megölt bátyjával töltötte.

Attila, a közhiedelemmel ellentétben, nem szegénységben vagy tudatlanságban született, ehelyett kiváltságos, nemesi háttérrel rendelkezett a Hun Birodalomban, amely a Kr. u. V. század elején a Dunától északra fekvő régió egyik legdominánsabb hatalma volt.

Családja a szigorúan hierarchisztikus rendszer csúcsán állt a hunok között: nagybátyjai, Octar és Rugila, a 420-as évek végén és a 430-as évek elején együtt uralkodtak a Hun Birodalomban, ami azt jelzi, hogy Attila a hun társadalmon belül mélyen beágyazott vezetői és hatalmi pozícióban lévő családfához tartozott.

Attilát és idősebb testvérét, Bledát már fiatal koruktól fogva vezetői pozícióra nevelték. Átfogó nevelésben részesültek, amely magában foglalta az olyan alapvető harcászati készségeket, mint az íjászat, a kardforgatás és a lovasíjászat: ezek a készségek létfontosságúak voltak a túléléshez és a dominanciához abban a zord és változékony környezetben, amelyben a hunok éltek.

Attila és Bleda ráadásul nemcsak a fizikai harcban, hanem a nyelvekben és a diplomáciában is magas fokú jártassággal bírtak. Megtanították őket beszélni és valószínűleg olvasni is gótul és latinul, ami a barbárságon túlmutató kifinomultságra és kulturális érintettségre utal - nyelvi képességeik megkönnyíthették a kommunikációt és a tárgyalásokat a különböző népekkel és frakciókkal, köztük a rómaiakkal, akikkel a hunok gyakran kerültek kapcsolatba mind a kereskedelem, mind a konfliktusok révén.

A katonai és diplomáciai taktikák fiatal koruktól való megismerése azt jelzi, hogy Attilát és testvérét nemcsak a harciasságra készítették fel, hanem a stratégiai gondolkodást és tárgyalási készséget igénylő vezetői szerepekre is.

Az is figyelemre méltó, hogy Attila és Bleda valószínűleg részt vettek a nagybátyjuk és a római követek közötti diplomáciai találkozókon: a nemzetközi diplomácia és az államvezetés ilyen első kézből való megismerése felbecsülhetetlen betekintést nyújthatott a hatalom és a tárgyalás dinamikájába.

Összefoglalva, Attila gyermekkora és családi háttere a Hun Birodalom hierarchikus struktúráján belüli kiváltságokról és kivételes műveltségről fest képet. Attilát és testvérét nem primitívnek vagy civilizálatlannak nevelték, hanem vezetésre, és mind harci, mind intellektuális készségekkel felvértezve navigáltak koruk geopolitikájának és hadviselésének összetett viszonyai között.