Rákkeltő gázok szabadulhatnak fel a permafroszt olvadása miatt, a dohányosok különösen veszélyeztetettek

A bolygó felmelegedésével a leghidegebb régiók alatti fagyott talajréteg is egyre melegebbé válik. Egy új tanulmány szerint a permafroszt felolvadása jelentős egészségügyi kockázatot jelenthet a sarkvidéki közösségekben élők számára: a rákkeltő gáznak, a radonnak való fokozott kitettséget.

A permafroszt -  több mint két éve fagyott talajréteg - általában védőgátként működik a lábunk alatt rejlő gázraktárak, köztük a radon ellen. Ha azonban felolvad, a radon feljuthat a felszínre, és felhalmozódhat az épületekben. Ez potenciális problémát jelent, mivel a radon, amely természetes eredetű és radioaktív, rákot is okozhat. 

46 ezer éves parazitákat találtak a permafrosztban, a tudósoknak sikerült feléleszteniük őket

Olvass tovább...

Olvass tovább...

"A radonról ismert, hogy a dohányzás után a második legfontosabb oka a tüdőrák kialakulásának. A dohányzás mintegy 26-szorosára növeli a radon okozta tüdőrák arányát is, és a dohányzás akár 4,4-szer gyakoribb a sarkvidéki közösségekben"

- mondta a tanulmány szerzője, Paul Glover professzor egy nyilatkozatban. 

"Következésképpen egy váratlan radonfelhő veszélyes egészségügyi kockázatot jelenthet, ha nem számolunk vele."

Annak felmérésére, hogy milyen veszélyeket jelenthet a fokozott permafroszt-olvadás, Glover és munkatársai modellezték a radontermelést, valamint azt, hogy a gáz hogyan áramolhat a talajon, a permafroszton és az épületeken (beleértve a pincével rendelkező és a pincével nem rendelkező épületeket is) keresztül, attól függően, hogy milyen mélyen van a permafroszt és milyen gyorsan olvad fel.

Horror a Himalájában: hirtelen kiolvadt a tó, és 800 emberi csontvázat találtak benne

Olvass tovább...

Olvass tovább...

A modell megerősítette, hogy a permafroszt gátként működik, de végül akár 12-szeresére is növeli az alatta rekedt radon koncentrációját. Azt is kimutatta, hogy a pincével rendelkező épületek esetében a permafroszt felolvadása a radonkoncentráció drámai és tartós növekedéséhez vezethet a háttérszintekhez képest. 

Bár nincs ismert biztonságos radonszint, a koncentráció akár hét évig is meghaladhatja azt a 200 becquerel/köbméteres értéket, amelyet több ország is küszöbértékként használ, és amely miatt lépéseket kell tenni - ez magában foglalhatja a szellőzés fokozását és a repedések tömítését.

"Eredményeink egyértelműen azt mutatják, hogy a felgyülemlett radontartalék hosszú időn keresztül felszabadulhat az épületek pincéiben, és négy-hét évig a tolerálható sugárzási szint felett maradhat"

- magyarázta Glover.

Bár a szerzők figyelmeztetnek arra, hogy az eredmények egy olyan modellen alapulnak, amely sok feltételezéssel élt, a szubarktikus népességre, különösen a sok dohányosra leselkedő potenciális egészségügyi kockázatok mégis jelentőséget kölcsönöznek nekik.

"Ha a permafroszt stabil lenne, nem lenne ok az aggodalomra. Ma már azonban széles körben elismert tény, hogy az éghajlatváltozás a permafroszt jelentős felolvadásához vezet, és 2050-re a permafroszt várhatóan 42 százalékkal csökken a sarkvidéki cirkumpoláris permafroszt régióban (ACPR)"

-  mondta Glover.

"Mivel ezekben a közösségekben nem volt érzékelhető történelmi radonprobléma, és maga a gáz speciális eszközök nélkül nem kimutatható, ezt az északi közösségek egészségét fenyegető, jelentős veszélynek tekintjük."

forrás: Earth's Future