Annyira utálom a lányom párját, hogy a nevét sem tudom kimondani, mikor közöltem vele borzalmas dolog történt

Előfordulhatnak olyat esetek a családon belül, hogy nem szívlelik esetleg az anyósok a vejüket, vagy esetleg fordítva. Szinte mindenhol előfordulhat ilyen, ez a következő történetik is erről szól. Egy édesanya számolt be arról, hogy náluk mi is a helyzet otthon: 

A lányom, aki 38 éves, 17 éve van együtt a párjával és a gyerekei apjával, de én mérhetetlenül utálom őt. Önző, nem tesz semmit a ház körül, és nem segít a gyerekek gondozásában. Egyszerűen nem vagyok hajlandó elismerni őt, ha időnként látom, figyelmen kívül hagyjuk egymást. Egyszerűen nem az a szerető, gondoskodó, tisztelettudó és figyelmes partner, mint amilyennek lennie kellene, de a lányom még mindig el van ragadtatva tőle, fedezi őt, védi és hazudik is miatta. 

Valójában úgy viselkedik, mintha egyedülálló lenne, a lányomat úgy kezeli, mint az anyját, ha engem kérdeztek, akkor akár egyszülős család is lehetne ez, amiben élnek. A lányom azt mondja, hogy csúnya, amit csinálok és ésszerűtlen vagyok. Együtt érzek vele és az unokáimmal, de úgy tűnik, hogy egyszerűen csak elfogadja a viselkedését – miért?

A minap gondoltam egyet és átmentem a lányomékhoz, ahol a férje is ott volt. Úgy éreztem nincs tovább, el kell mondanom neki, hogy mit gondolok róla és hogy mennyire rosszul bánik az egyetlen gyermekemmel. Összeszedtem minden bátorságomat, beolvastam neki, de ami ezután történt, arra egyáltalán nem számítottam. Miután elmondtam minden sérelmemet, elkezdett sírni, ráadásul borzalmasan. Úgy viselkedett, mint egy kisgyerek, ráadásul már hisztivé fokozódott a dolog nála. Mindez a lányomból is egyfajta megdöbbentést váltott ki és elkezdett nevetni. Szürreális helyzet alakult, nem gondoltam volna, hogy ennyire borzalmas szituációban fogom találni magam. Lehetséges, hogy tönkretettem ezzel a házasságukat? Az eset után ugyanis otthagytam őket, de a lányom annyit mondott, hogy most felnyitottam a szemét.