Rengeteg nagy találmányunkat megjósolta egy korszakos zseni, ha elolvasod a könyvét, a te hátadon is a hideg fog futkosni

Nostradamus neve sokaknak ismerősen cseng, neve köznevesült, egy ártatlan futballmeccs végeredményének megtippelésekor is megkaphatjuk a visszavágást: ne jósolgassál, nem vagy te Nostradamus. Ám az egykori mágus-jós szokása szerint ritkán fogalmazott egyértelműen, jóslatainak sikere a szkeptikusok számára könnyen magyarázható azzal, hogy a ködös megfogalmazásokat könnyű szinte bárhogy magyarázni - elég csak találnunk egy történelmi eseményt, és valamilyen nyakatekert módon bele lehet magyarázni, hogy Nostradamus bizony arra gondolt. Élt azonban egy író, akit manapság főleg ifjúsági szerzőként tartunk számon. Kedvelt témája volt a tudományos fantasztikum, és Nostradamussal ellentétben ő egyáltalán nem ködösen, hanem nagyon is konkrétan fogalmazta meg a jövőre vonatkozó jóslatait: nem másra, mint Verne Gyulára gondolunk.

Magyarosított neve ellenére (a nemzeti romantika korában sok külföldi művész kapott magyar nevet, sajnos arról nincs információnk, hogy Kazinczy Ferenc nevét például hogy fordították le spanyolra) Jules Verne franciaországi születésű író volt. Életműve alapján tulajdonképpen a sci-fi nagypapájának is tekinthető. Olyan regényei, mint például a 80 nap alatt a Föld körül, vagy a Grant kapitány gyermekei sok magyar olvasónak is számtalan élvezetes percet okoztak. MIndössze 1905-ig, de már életében sok könyvét kiadták. Volt azonban egy könyve, a "Párizs a 20. században" címet kapta. Ez a könyve 97 évvel a halála után, 2002-ben jelent meg először. Amikor Verne eőször megírta, a kiadója elutasította a megjelentetését, azzal az indokkal, hogy a könyvben szereplő leírások túl fantasztikusak, valóságtól elrugaszkodottak, ezt ebben a formában nem lehet eladni. Verne termékeny író volt, nem vágta földhöz egy könyvének elkaszálása. Azóta azonban megjelent a könyv, érdemes megvizsgálni, hogy mi tartottak a kiadók túl elragaszkodottnak a 20. század elején (Verne jóslatai az 1960-as Párizsra vonatkoztatva fogalmazódtak meg).

A könyvben az 1960-as évek technológiájának leírása bizonyos szempontból figyelemre méltóan közel állt a tényleges 1960-as évek technológiájához. A könyv részletesen leírja az olyan fejlesztéseket, mint a belsőégésű motorral hajtott autók ("gázkocsik"), a szükséges támogató infrastruktúrával együtt, mint a benzinkutak és az aszfaltutak, a magas- és földalatti személyvonatrendszerek és a mágneses és sűrített levegővel hajtott nagysebességű vonatok, felhőkarcolók, egész városokat éjszaka megvilágító elektromos lámpák, faxkészülékek ("képtávírók"), liftek, kezdetleges számítógépek, amelyek képesek üzeneteket küldeni egymásnak egy, az internethez némileg hasonló hálózat részeként (amelyet kifinomult, elektromos meghajtású mechanikus számológépekként írnak le, amelyek hatalmas távolságokon keresztül képesek információt küldeni egymásnak), a szélenergia hasznosítása, automatizált biztonsági rendszerek, az elektromos szék, és távolról vezérelt fegyverrendszerek, valamint olyan fegyverek, amelyek elég pusztítóak ahhoz, hogy a háborúk minden képzeletet felülmúlóan borzasztóak legyenek. A könyv megjósolja a külvárosok növekedését és a tömeges felsőoktatást (a nyitójelenetben Dufrénoy részt vesz egy 250 000 diákból álló tömeges diplomaosztón), az áruházak és a hatalmas szállodák növekedését is. A feminizmus egy változata is megjelenik a társadalomban, a nők munkába állása és a törvénytelen születések számának növekedése. A 20. századi zenéről is pontos előrejelzéseket tesz, megjósolja az elektronikus zene térhódítását, és leír egy szintetizátorhoz hasonló hangszert, valamint a klasszikus zenei előadások felváltását a hangfelvétel-iparral. Emellett azt is megjósolja, hogy a szórakoztatóipart a kéjes színpadi darabok fogják uralni, amelyek gyakran meztelenséget és szexuálisan egyértelmű jeleneteket tartalmaznak.

Verne könyvét, ha nem tudnánk, hogy mikor íródott, gyakorlatilag útleírásként is használhatnánk. Az 1960-as évek nagyjából úgy nézett, ahogy azt Verne megírta. Ki tudja, talán az emberiség egyszer a Föld középpontjába is eljut, betelejesítve ezzel a nagy francia író látomását,