A fél ország döbbenten nézi, mit találtak a Balatonnál - még a szakembereket is meglepte, mik voltak a föld alatt

Elképesztő, milyen történelmi jelentőségű leletek és maradványok kerülnek elő még mindig a föld alól, és még mindig csak a töredékét találták meg a szakértők mindannak, amit hazánk területének mélységei rejtenek. A magyar tenger vízállása folyamatosan változott az évezredek során, ennek köszönhetően például a balatonkeresztúri lelőhelyen talált leleteket időben jól el lehet különíteni korszakok szerint. Most a község határában, az ásatások során olyan sírokra bukkantak, amik vélhetően bronzkoriak.

A sírokban talált maradványokat megvizsgálták, majd készült egy tanulmány az Oxford Academic Molecular Biology and Evolution című folyóiratban. Az ebben vizsgált, szénizotópos keltezéssel is datált temetkezéseket az i.e. 2560–1620 közötti időszakban a Somogyvár–Vinkovci- és a Kisapostag-kultúrához, majd a mészbetétes kerámia kultúrájához tartozó közösségek hagyták maguk után - írja a Bölcsészettudomány Központ.

A nyolcfős tömegsír egy igen különleges lelőhelynek számít, mivel a testeket nem a korszakra jellemző, hamvasztásos temetkezési rítus szerint ásták el, hanem egy települési gödörben.

A legidősebb eltemetett egyén egy eddig ismeretlen populáció leszármazottja lehetett, aki harmadrészben az akkori dél-dunántúli őslakosok, kétharmad részben pedig a korszakban Európát benépesítő, kelet-európai sztyeppékről érkező, valószínűleg indoeurópai nyelveket beszélő népcsoportok egy feltehetően a Baltikum térségéből származó ágának leszármazottja.

Míg Európában el nem terjedt volna a földművelés, az emberek vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak. Ők voltak azok, akik a Kr. e. 7. évezredtől fokozatosan beolvadtak a Közel-Keletről újonnan érkező földműves csoportokba.

Óriási piramisok a Balaton körül - igazán elképesztő, hogy évtizedekkel ezelőtt milyen terveket szőttek

Olvass tovább...

Mindeközben elkészült a Jelenának elnevezett, balatonkeresztúri nő arcrekonstrukciója, aki a Kisapostag-kultúrához tartozott. Ez tulajdonképpen az első női arcrekonstrukció a magyarországi bronzkorból, emellett pedig az első a kelet-közép-európai régió bronzkori időszakából, amelyet genetikai adatok segítségével a pigmentációra (szemszínre, hajszínre és bőrtónusra) vonatkozó információval kiegészítve hoztak létre.

Jelena maradványait az S13-as sírban találták meg: egy vélhetően 35-45 év közötti nő maradványait, akit a kultúra többi tagjához hasonlóan oldalt fekvő, alvó pózban, de azoktól eltérő, különös kartartással temettek el. A csontvázakat meglepően jó állapotban találták meg, ennek köszönhetően készíthette el a rekonstrukciót Kustár Ágnes, Herceg Zsuzsa és Gerber Fanni.