A postás mindig kétszer csenget én pedig beengedem a csomagját, de nem csak az ajtón

Nem magát a viszony tényét szégyellem, inkább azt, hogy mennyire klisés is ez az egész történet. Mint egy rossz felnőttfilm. Egy szomjazó számára üdítő hűs korty vízzel ért fel a pillanat, amikor megláttam az új postásunkat. Fiatal, én kicsit idősebb vagyok nála, de amikor egy szál pontyolába nyitottam ajtót, egyből láttam, ahogy végigmér.

Akkor még nem született meg bennem az elhatározás, hogy megcsalom a férjemet, igazából csak el-elábrándoztam arról, hogy mégis mit csinálnék ezzel a fess fiatalemberrel. Egyre gyakrabban rendelgettem kis értékű csomagokat, mert tudtam, hogy ő hozza majd ki és fogalmam sincs, hogy mibe reménykedtem pontosan, csak azt tudtam, hogy látni akarom. Minden nap.

Egyszer aztán megelégeltem a tétleséget és egy fehérneműben nyitottam neki ajtót. Nagyot nyelt, rámnézett, majd bejött a házba. Azonnal egymsnak estünk, ennél mélyebben nem szeretnék belemenni a részetekbe, de csodálatos volt. Ez aztán rendszeressé vált. Igyekezett úgy időzíteni, hogy nálam végezzen. Tudta, hogy van férjem, ahogy azt is, hogyha nem ér ide 4-ig, akkor aznap már nem tud jönni. Egyszer kifelemenet összefutott a férjemmel, aki viccesen meg is kérdezte tőlem, hogy:

A postással drágám?

Majd jót nevetett a saját poénján. Én is nevetten, de csak azon, hogy mekkora barom. Semmit nem vett észre.

A barátnőim azt mondták, hogy nem szép dolog ez vele szemben, azonban kérdem én, rendben van az, hogyha valaki annyira nem figyel a feleségére, hogy annak viszonyt kell kezdenie, hogy minimális törődést is kapjon? Nem tartom magam hibásnak. Ellátom a feladataimat, minden nap van főtt étel az asztalon, tiszta ruha, de ez nekem nem ad semmi örömet. Szóval a napom fénypontja még jó ideig az marad, hogy foglalkozom a postás csomagjával. Egyszer pedig talán lesz elég bátorságom a válóper beadásához is.