Kiderült, hogy egy magyar katona is részt vett a Hitler elleni híres merényletben

Számos kisebb-nagyobb merényletet szerveztek meg és hajtottak végre a 20. század talán leghíresebb diktátora, Adolf Hitler ellen. A németek náci vezetője azonban mindet túlélte, és csupán egyetlen alkalommal sérült meg igazán. Ez az alkalom pedig elsősorban Claus Schenk von Stauffenberg alázatos és vakmerő munkájának köszönhetően jelentősen lerombolta a Führer egyébként is ingoványos egészségi állapotát. Az 1944. július 20-án megejtett merénylet-kísérlet súlyos retorziókat vont maga után, ugyan a résztvevők és a "bűnpártolók" elszámoltatása még a következő év tavaszán is zajlott, a főszereplőket az azonnal ítélő bíróság rögtön halálra ítélte. 

Stauffenberg ezredes hiába számított Németország egyik nagy háborús hősének, száznyolcvan társával egyetemben nem számíthatott kegyelemre és megbocsátásra a főhadiszálláson elkövetett merénylet után. Sokan még módjuk és lehetőségük szerint öngyilkosok lettek, míg másokat kivégző osztag géppuskázott halálra. Egyes összeesküvőket pedig véreskezű-, és nyelvű bírók látványos, végig videóra felvett módon ítéltek el a lehető legszínpadiasabb módokon. A kivégzettek sorsa a teljes megaláztatás, a sok-sok órányi felvétel pedig a propaganda és a megfélemlítés eszköze lett. Igaz, szerencsére a világháború utolsó hónapjaiban járt ekkor már Európa. 

A Hitler elleni súlyos merénylet utáni tisztogatásnak egy magyar vonatkozása is van.

Ugyanis a magyar születésű gróf Üxküll-Gyllenband Miklós is a mártírok közé soroltatik, aktív részvétele miatt halálra ítélték. Akasztás általi kivégzését 1944. szeptember 14-én hajtották végre Berlinben, mégpedig a hírhedt Platzensee börtön udvarán.

Sorsában három társával, egy káplánnal, egy gróffal és egy vezérőrnaggyal osztozott. Tettét az előző nap megejtett tárgyalásán azzal magyarázta, hogy nem ért egyet a koncentrációs táborok, és íg az emberek megsemmisítésének tervével. 

Üxküll gróf ugyan rendelkezett magyar papírokkal, és a magyar Kőszegen született, de valójában németajkú család sarja volt. 1877-es világra jötte után alig egy évesen már árva volt, lévén előbb édesapja, majd édesanyja is elhunyt. Németországban nevelkedett a nemesi rokonság körében, de az első világháborút már az Osztrák-Magyar monarchia zászlaja alatt harcolta végig. A két háború közti évtizedekben üzletemberkedett, majd újra szolgálatba állt a keleti-fronton, de 1944. elején nyugállományba vonult. Utolsó hónapjaiban keresztfia, a legendás Stauffenberg ezredes összeesküvését segítette. 

Dióhéjban a Walkür hadműveletről: