Láttunk már madarakat sötét felhőben együtt repülni, de biztos nem tudod az okát

A seregélyek, ha eljön az ideje a délre vándorlásnak, pihenésképpen táncot járnak társaikkal az égen. A légibemutató során szinkronban repülnek egymással a madarak, amire van egy angol eredetű kifejezés, mégpedig a murmuráció. A jelenség oka viszonylag egyszerű és logikus. A seregélyek a ragadozók ellen állnak ilyen csapatba. A gond csak az, hogy egyrészről védelmet nyújt részükre ez a szinkron rajzás, azonban fel is kelti a ragadozók figyelmét. Ettől marad továbbra is tudományos rejtély ez az állati jelenség.

Az összetett mintázatú repülés a legtöbbször eredményes, a vadász nem jut zsákmányához.

A seregély észak-amerikai ragadozója a vándorsólyom váltja ki a legkifinomultabb murmurációt. A leggyakoribb stratégiája az, hogy nagy távolságból, egyetlen egyszer, hirtelen támad a rajra és elrabol onnan egy egyedet.

A madárraj védekező manőverei összetett és egybemosódó mintázatokból állnak, amelyek formájukban és sűrűségükben is gyorsan változnak.

A hullámzások, és a felvett formák megzavarják a ragadozókat. Amikor sötétebbnek látjuk a madárfelhőt, olyankor nem sűrűbben repülnek együtt a madarak, csak irányt váltanak és nagyobb testfelületen látszanak.

A mumurációnak nincs fő vezér madara, egyetlen egységként viselkedik. Ahhoz, hogy a különböző menekülési mintázataik során együtt tudjanak maradni, minden egyes madár hét közvetlen szomszédja mozgását figyeli és utánozza. Az, hogy csak 7 társukat figyelik „csak” lehetővé teszi a csapat számára a gyors alkalmazkodást, a sűrűbb vagy lazább csoportos repülést, az alakzat változtatását, vagy épp azt, hogy két külön rajba váljanak.

A támadó ragadozó csak akkor tud sikerrel járni, ha kiszakít egy madarat a csapatából.