Bíbortetűt már te is ettél, csak nem kötötték az orrodra

A rovarevés nem tartozik hozzá a magyar gasztrokultúrához, ezért a legtöbb honfitársunk alighanem irtózik még ennek a gondolatától is. Pedig az aprócska élőlények már láthatatlanul beépültek az étrendünkbe, csak éppen nem feltétlenül kötötték mindezt az orrunkra.

„A magyar emberek nem akarnak rovarokat enni, és sem élelmiszer-, sem pedig fehérjehiánytól nem kell tartani sem az országban, sem az egész Európai Unióban… Nem szorulunk rá a kukacevésre”

– jelentette ki a közelmúltban Nagy István agrárminiszter is, arra reagálva, hogy az EU egyre több rovarfaj esetében ad engedélyt az étkezési célú felhasználásra. Magyarország minderre úgy válaszol, hogy idehaza módosítják az élelmiszerek jelölési rendeletét, ezáltal a vásárlók könnyen meg tudják majd különböztetni a rovarfehérjéket tartalmazó termékeket a boltokban.

Az élelmiszerek mellett egyébként számtalan olyan gyógyszer is létezik, amely rovarrészeket, illetve rovarok által előállított váladékot tartalmaz. Nem arról van tehát szó, hogy sült sáskát kellene ennünk, hanem egyszerűen rengeteg hétköznapi terméknél szükségünk van a rovari eredetű összetevőkre.

Az egyik „legdurvább” hozzávaló az E120 nevű természetes eredetű színezék, amit kárminvörös néven ismernek a legtöbben. Ez bizony nem növényi, vagy mesterséges eredetű, hanem

„a bíbortetű nőstényeit kiszárítva, majd kiforralva keletkezik a kárminsav, amely akár egészen élénkpirosra is színezheti az élelmiszert. Mivel állati eredetű, így a vegetáriánusok és a vegánok elutasítják”

– olvasható a Medimpex oldalán. Hozzáteszik, hogy ezt leggyakrabban a joghurtokba, édességekbe, lekvárokba, ehető bevonatokba és gyümölcsborokba teszik bele, természetesen azért, hogy gusztusos, élénkpiros színt adjanak nekik. Az arra érzékenyeknél viszont allergiás reakciót válthat ki, főleg légzőszervi, vagy bőrtünet formájában, érdemes tehát vigyázni vele.