Berki Mazsi mellett most Hódi Pamela kinézetét is kritizálni kezdték - Berki Krisztián özvegyeit mindig megtalálják a kommentelők

Azt hinné az ember, hogy két-három nap vagy esetleg pár hét, és az emberek elkezdik megunni, hogy folyamatosan beszóljanak egy-egy adott magyar celebnek. Bár mondjuk ez általánosan még igaz is lehet, de Berki „Mazsi" Renáta a kivételt erősíti. Bármit posztol a közösségi médiáján, bármit és bármiről nyilatkozik, a kommentelők megtalálják: és ez az állapot nem azóta van, hogy özvegy lett. Berki Krisztián halála óta a legtöbb negatív beszólást Mazsi azért kapja, hogy még mindig viseli a Berki nevet, hiszen a többség szerint e névhez méltatlan az, ahogyan az elmúlt időszakban viselkedik.

A magyar özvegy azonban látszólag nem törődik ezekkel a támadásokkal, és mindenhová elmegy, ahová hívják. Közben pedig a hivatalos Instagram oldalán még a hirdetésekre is van ideje: a legutolsó bejegyzése egy már-már egyszerű kép. Ül a széken egy szál pulóverben és mosolyog.

Semmi megbotránkoztató nincsen rajta, de úgy látszik - ahogy az Origó szemlézte le először -, néhány ötekedésre mindig kész hozzászóló emiatt is betalált Mazsit. A nemtetszés kifejezésével nem is lenne baj, hanem néha a hogyannal van a probléma. Egyébként az egyik kommentelő a kép alá csak ennyit írt:

„Inkább olvass."

Ezzel párhuzamosan Berki Krisztián másik exfeleségét is megtalálják az online térben a napokban, bár nála az emberek inkább aggódásból és szimpatiából kommentelnek. Persze itt is vannak kivételek, de nála azért elenyésző a 100 százalékos gonoszság.

Tóth-Hódi Pamela a látványos fogyása után kapja az üzeneteket, miszerint sokkal jobban nézett ki, amikor nem volt ennyire vékony. A minap feltöltött Instagram képe alá olyan üzeneteket írtak a követői, mint például:

„Ez meg ki? Remélem nem te vagy, mert azt kell, hogy mondjam, ha igen, akkor ez több mint borzasztó. A gyerekek lassan csak a hangodról fognak megismerni."

"Kár hogy lefogytál. Azokkal a pluszkilókkal bájos voltál. Így beesett az arcod, eltűnt a báj. Kár."

Vajon az emberek miért érzik szükségét, hogy kifejezzék ily módon a véleményüket?