Egy magyar eljutott a pokol kapujába, és utána részletesen beszámolt a látomásairól

Ha a keresztény egyház nem riogatta volna folyamatosan a híveket a pokollal, a középkor alighanem még szörnyűbb időszaka lett volna az emberiségnek. Így viszont volt némi visszatartó erő, hogy elődeink ne állatiasodjanak el teljesen.

Ki tudja, mi lehetett a valódi célja annak a Tar Lőrinc nevű magyar nemesnek is, aki Luxemburgi Zsigmond király kalandos életű lovagjaként egyszer eljutott Szent Patrik purgatóriumához Írországba, amit annak idején a pokol kapujának tartottak.

Nem véletlenül, ugyanis a kénkövektől párolgó barlangban a látogatóknak súlyos hallucinációi támadtak, amelyek során megmutatkoztak az ördögtől elszenvedett kínok, természetesen azok számára, akik nem éltek jámbor és hithű keresztényi életet.

Tar Lőrinc 1408-ban érkezett meg az ír szigetre, és a tapasztalatairól terjedelmes feljegyzést készíttetett. Első útjai egyike a Purgatórium szigetére (ez egy tó közepén található), Szent Patrik barlangjához vezetett, és annak ellenére volt mersze belépni, hogy a korabeli beszámolók szerint sokan megőrültek vagy meghaltak odabent.

A képzelgéshez az is hozzájárult, hogy a próbálkozónak előzetesen 15 napon át keményen böjtölnie kellett, így alighanem már az éhségtől is hallucinációi támadhattak. Tar Lőrinc – ne feledjük, magyar volt – persze csalt egy kicsit, mert mindössze 5 nap böjt után szállt alá a pokolba.

Hosszú bent-tartózkodása alatt négy látomást is látott. Az első során két gonosz lélek szaggatta össze az ingeit, a másodikban pedig egy öreg zarándok arra akarta rávenni, hogy tagadja meg az általa csalónak nevezett Jézust.

A harmadik látomásban egy gyönyörű asszony bukkant fel a lovag előtt, ám az megkeményítette a szívét, és nem élte ki vele a vágyait. Végezetül megjelent Szent Mihály arkangyal, akinek Lőrinc templomot is emeltetett Taron, és vele együtt láthatta meg a Purgatóriumot.

A leírásában aztán említést tett arról, hogy Luxemburgi Zsigmondot is látta a tisztítótűzben égni. Pedig a király barátjának számított, 1401-ben a Lackfiak hepciáskodása során öt súlyos sebet is szerzett az uralkodó védelmében. Zsigmond állítólag annyira megijedt a jövendöléstől, hogy rögtön elzálogosított jó pár szepességi várost, hogy engesztelésül abból emeltesse a budavári Zsigmond-kápolnát.