Csernobil mellett olyan lényeket találtak, amikre sokáig nem volt magyarázat, de évekkel később megvilágosodtak a kutatók

Több, mint 35 éve már, hogy a csernobili atomerőmű négyes reaktorában robbanás történt, ami az emberiség történetének legnagyobb mértékű radioaktív anyagkibocsátását okozta. A helyszíni sugárzás azóta is veszélyes, mégis turisták tízezrei zarándokolnak el, főleg miután az HBO megcsinálta a saját Csernobil-sorozatát.

A csernobili sugárzás furcsa mutációkat hozhat létre, és annak ellenére, hogy milyen veszélyes, számos veszélyeztetett faj előszeretettel keres itt magának menedéket. Korábban indult egy kutatás, ami arról szól, hogy a környéken élő fajok hogyan tudnak - ha tudnak egyáltalán - alkalmazkodni a sugárzással való együttéléshez.

Egy kutatócsoport még 6 évvel ezelőtt kezdte el tanulmányozni az itt élő keleti levelibékákat, és azonnal feltűnt nekik, hogy az élénkzöld színűk teljesen eltűnt, és feketévé változtak. Sokáig nem volt válasz erre a furcsa rejtélyre, de aztán rájöttek, hogy mi állhat a háttérben. Ugyanis több olyan élőlény is él a Földön, aminek a sötét színéért a melanin felel. Ez a pigmentcsoport az, ami mérsékelni tudja az ultraibolya sugárzás káros hatásait úgy, hogy elnyeli és szétoszlatja a sugárzás energiájának egy bizonyos részét. Sőt, a melanin képes a sejtben lévő ionizált molekulákat (például a reaktív oxigénfajokat) összegyűjteni és semlegesíteni. Ezek összességében csökkentik a sugárzás okozta sejtkárosodások valószínűségét, és növelik a sugárzásnak kitett egyedek túlélési esélyeit.

Mikor 2016-ban rábukkantak ezekre a békákra, begyújtöttek belőlük néhányat (összesen 200 hím békát 12 tóból), amiknek egy része a súlyosan sugárszennyezett területről származott, de többet is begyűjtöttek kevésbé szennyezett környékről és olyan régiókból is, ahová a sugárzás már nem ért el. A kutatók a békák színét elemezték.

A hosszú vizsgálat során a kutatók a békák színét elemezték és arra jutottak, hogy a csernobili békák egy gyors evolúciós folyamaton mehettek keresztül a sugárzás miatt, és az eredetileg is sötétebb színű békák a melanin miatt nagyobb eséllyel élték túl a súlyos sugárzást, és ennek köszönhetően tovább is örökíthették ezeket a géneket. 1986 óta durván 10 békagenerációnyi idő telt el, és ma már csak koromfekete békák uralják Csernobil elzárt zónáit.

Ez a kutatás azért nagyon fontos, mert ezzel a felfedezéssel máris van rálátásunk arra, hogy a melanin hogyan képes megvédeni a sugárszennyezett régiókban élő fajokat, de az alkalmazását tekintve új kapukat nyit meg az űrkutatás és a nukleáris hulladékkezelés területén is.