Veszekedni rossz vagy csak nem tudjuk hogyan kell? Mi most eláruljuk, hogy vitázz profin

Sokan, ha veszekedni akarnak, csak arra tudnak gondolni, hogy legyőzzék az ellenfelüket, vagy, hogy meggyőzzék az álláspontjukról. Mindegy, csak a saját nézőpontunk érvényesüljön, mindegy, hogy milyen áron. Sértegetni kezdjük a másikat, felemeljük a hangunkat, netalántán kikelünk önmagunkból és agresszívan lépünk fel. Pedig a vita konstruktív is lehet. Nézzük, hogyan:

Egy párkapcsolat természetes eleme a vita, elengedhetetlen, egy kiegyensúlyozott kapcsolathoz, de a stílus nem mindegy.

A kapcsolat elején még marketing időszak van, a legszebb oldalunkat mutatjuk a másik fél felé, de előbb-utóbb eljön az a pillanat, amikor nézeteltérésünk támad, és nagyon nem mindegy a kapcsolat jövője szempontjából, hogyan kezeljük ezeket a kis családi vitákat.

Ismered a konstruktív veszekedés alapelveit? Először mondom a nagyon nem konstruktív eseteket: Először jön az áldozati rész, én ezt és ezt és ezt is megtettem, míg te erre és arra se voltál képes. Ez után jönnek a minősítések: persze, hogy képtelen voltál erre is, hiszen nem érdekel téged, nem is értesz hozzá. Annyira se vagy képes, hogy ennyit megtegyél. Ezután jönnek az ismételgetések: újra és újra és újra, meg sem halljuk, hogy a másik mit akar mondani ez az a pont, ahol nem egymással, hanem egymás ellen kommunikálunk. A végén pedig, a közös nevező helyett tányértörés és sértegetés a vége, amikor az egyik fél valószínűleg a kanapén alszik.

Van a rossz vitakultúrának egy másik változata, többek között én is ilyen vagyok: a konfliktuskerülés, ami gyakran passzív-agresszív viselkedésben vagy játszmázásban nyilvánul meg. Én, ha vitás helyzetben találom magam, kiszállok az adott szituációból, elsétálok lényegében bárhonnan.

Lehet, hogy első blikkre azt gondoljuk, hogy a problémák szőnyeg alá söpérésével megmentjük a kapcsolatunkat, hosszú távon azonban ez csak a vesztünket okozza.

Na de mi a konstruktív vita?

Konstruktív vita az, amikor nem bántalmazunk, nem támadunk, se nem védekezünk, hanem megoldásra törekszünk. Többségében belebukunk az elején, de idővel lehet fejlődni.

Alapvetően ezek szükségesek hozzá:

• higgadtság - kutatások alapján amikor a pulzus megy felfele, úgy a gondolkodás szintje lefele.
• tele has és kipihent állapot- fáradtan, éhesen elég kevés az esélye, hogy megértő hallgatóságra találunk.

A kölcsönös megértés, szíve, az ahogyan a mondandónkat megfogalmazzuk. Ahelyett, hogy arra helyezzük a hangsúlyt, a másik milyen és milyen hibái vannak, inkább azt mondjuk el, mit érzünk, hogyan érezzük magunkat attól, ahogy viselkedik. A kettő között óriási a különbség. Az egyik egy bántó általánosítás, míg a másik az érzéseink kifejezése, amit nem lehet megkérdőjelezni.