„Nem voltam mindig őszinte magammal, de ennek vége!”- Hihetetlen őszinte vallomás Széphalmi Juliskától, aki futással és a természettel gyógyítja a lelkét

 Hihetetlen változásokon ment keresztül az elmúlt egy évben, sikertörténetek, drámák és hatalmas változások jellemezték az elmúlt időszakot, amelynek érzéseit a futásba építette be.

Hogy milyen eredménnyel arról ő mesélt nekünk.

Hogyan kezdtél el futni, mennyire állt közel hozzád ez a sport?

Színházi táncosként a mozgás az életem része, hiszen nem csak, hogy ez a munkám, de művész családból érkezve ezt láttam, ez jellemezte a gyerekkoromat, így a pandémia idején hatalmas törés volt, amikor a napi mozgás elmaradt. 2020 februárjában elmentem futni 4 kilométert, ami nagyon nehezen ment, többször is megálltam, úgy éreztem ez nem nekem való. Azonban mivel nagyon kitartó vagyok és más lehetőségem nem volt a mozgásra, megismételtem és valahogy szenvedélyemmé vált.

Hogyan jutottál el nagyon rövid idő alatt szinte profi szintre?

Nagyon messze vagyok a profitól, én hobbi futónak vallom magam jó genetikával. Mivel az életem a mozgásról szól az izomzatom, keringésem, állóképességem visszaköszönt a futás során, így nagyon gyorsan tudtam fejlődni. De kiemelném, hogy dolgozó anyuka vagyok, nagyon kevés időm van arra, hogy eleget fussak, kevés kilométer van még a lábamban, hogy a profik között lássam magam. Tény, hogy édesanyám fiatal korában atletizált, de ez abszolút nem határozta meg a gyerekkoromat.

Művész családként mi a táncteremben éltünk, ez a közeg jelentette az otthont, ez volt a hobbim, így a futással, mint mozgásformával és a természettel semmilyen kapcsolatom nem volt eddig. Ennek ellenére szenvedélyemmé vált a futás, amennyit csak lehet próbálok futni.

Mire használod a futást? Neked mit jelent, mit ad, vagy miben segít ez a mozgásforma?

Rövid ideje futok, de ebben a rövid időszakban is hihetetlen sokat adott nekem ez a sport.

Mind a munkámban, a magánéletemben, akár anyaként, de a világ drasztikus változásait tekintve is fel tudtam használni a futás adta élményeket.

Kezdetben a mozgáshiány indított el ezen az úton, de utána nagyon sokat segített nekem, amikor magánéletemben komoly mélységeket kellett megélnem, úgy éreztem a futás által kiszakadok a hétköznapokból a problémákból, szinte mondhatni a valóságtól próbáltam eltávolodni a futás által. Ebben a rohanó világban és az elmúlt időben bekövetkezett események miatt úgy érzem, megőrültem volna, ha nem jön ez az új hobbi az életembe. Számomra, ha futok az a befelé figyelés ideje, kedvelt szóhasználattal élve ez az én „én időm”.

Mindig csak cél nélkül rohanunk ezért úgy döntöttem, hogy gondolkodásra használom ezt az időt és hogy kitisztítsam a fejem.

Hogy vagy most?

Huh ez nehézkérdés, át kell, hogy gondoljam kicsit. Többszörös újrakezdésben vagyok a futásban, a magánéletben, a munkámban, az életemben, mindenben. Volt egy térdműtétem, ami miatt 1 évre kiszakadtam a megszokott kerékvágásból, nem tudtam futni, sem dolgozni és a magánéletemben is egy szakadás történt. Újra kellett, hogy ismerkedjek önmagammal, újra kellett kezdenem a futást, úgy, hogy ne sérüljek le, és újra kellett kezdenem a munkám egy év kihagyás után.

Hatalmas lecke volt ez nekem, próbáltam magamra figyelni ebben a kényszerpihenőben.

Mit tanultál ebből a kényszerpihenőből és hogyan élsz most?

Ingadozom még egy kicsit, de haladok, és egy nagyon fontos dolgot megtanultam: nem lehetünk sem emberként, sem nőként kiszolgáltatottak, szeretni és tisztelni kell magunkat, akkor is, ha ezáltal szembe megyünk a családdal, barátokkal. Nem voltam mindig őszinte magammal, de ennek vége!

Szeretnék jól lenni és ezért tenni nap, mint nap, úgy érzem egyre bátrabb vagyok és őszintébb magammal és a környezetemmel és elfogadóbb is lettem.

Nagyon szeretem a körülöttem lévő embereket, de eljött az ideje, hogy magamat is szeressem!