Igaz vagy hamis? 5 elterjedt mítosz a csernobili atomkatasztrófáról

A csernobili eset volt az eddigi legsúlyosabb nukleáris katasztrófa a világon?

Az észak-ukrajnai Pripjaty városának közelében fekvő csernobili atomerőmű 1986-os nukleáris katasztrófáját gyakran a történelem legsúlyosabb nukleáris balesetének nevezik. De valóban ez volt az eddigi legnagyobb atomkatasztrófánk?

Először is lássuk, mi alapján lehet osztályozni az eseményeket: a Nemzetközi Nukleáris és Radiológiai Esemény Skála (INES) nullától hétig osztályozza a nukleáris eseményeket, balesetekre, eseményekre és rendellenességekre bontva. Ezt a skálát 1990-ben vezette be a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, valamint a Nukleáris Energia Ügynökség. 

Az általuk létrehozott skála hetedik szintje olyan „súlyos balesetet” jelöl, amely magába foglalja „a radioaktív anyagok olyan jelentős kibocsátását, amely széleskörű egészségügyi és környezeti hatásokkal jár, és amelyek megkövetelik a tervezett és kiterjesztett ellenintézkedések végrehajtását.”

Ez alapján mind a csernobili, mind a 2011-es fukusimai katasztrófát 7-es szintű eseménynek minősítették. 

Vannak mutánsok a lezárt zónában?

Denis Vishnevsky, a csernobili sugárzási és ökológiai bioszféra-rezervátum növények- és állatok fejlődését vizsgáló alosztályának vezetője állítja, hogy még soha nem látott kétfejű farkasokat vagy ötlábú rágcsálókat. 

A természet visszaállt a katasztrófa előtti állapotába?

A különböző jelentések és fotósorozatok, amelyek arra utalnak, hogy a lezárt zóna „természeti paradicsommá” vált, azt a benyomást kelthetik, mintha a természet felépült volna az atomkatasztrófából. Azonban Kate Brown, a Massachusettsi Műszaki Intézet tudományos, technológiai és szociológiai professzora szerint, aki idestova 25 éve kutatja Csernobilt, ez határozottan „nem igaz.”

Bár nagyon csábító gondolat, hogy az embernek, aki beszennyezte természetet, pusztán csak annyit kell tennie, hogy elhagyja a területet, minek következtében a természet meggyógyítja önmagát. A valóságban azonban a biológusok szerint jóval kevesebb rovar-, madár- és emlősfaj él a zónában, mint a katasztrófa előtt. 

Önmagában a tény, hogy néhány veszélyeztetett faj megtalálható a tiltott zónában, nem bizonyítja, hogy a terület egészséges és virágzik. 

Épp ellenkezőleg: jelentősen megnőtt a halálozási arány és csökkent a várható élettartam az állatpopulációban. Rengeteg élőlény daganatokkal vagy immunhibával, a vér- és a keringési rendszer rendellenességeivel és korai öregedéssel küzd.

Biztonságos a turisták számára Csernobilba látogatni?

A tiltott zóna eddig is csábító úticél volt a katasztrófaturizmus iránt érdeklődő emberek számára, 2019-ben azonban – az HBO Csernobil című minisorozata után – az éves látogatószám 124 000 főre duplázódott meg.

Ukrajna Állami Ügynöksége számos útvonalat hozott létre a tiltott zónán belül, hogy a turisták szárazföldön, vízen vagy légi útvonalon is meglátogathassák a régiót. A turisták védelmére jónéhány szabályozást is kidolgoztak, amelyek többek között előírják, hogy 

- az embereknek tetőtől talpig el kell fedniük magukat a ruházatukkal

- nem szabad semmilyen ételt vagy italt enni a szabadban, 

- mindig a hivatalos utakat kell követniük. 

Becslések szerint az egynapos látogatás során kapott sugárzási dózis nem haladja meg a 0,1 milliszevert (mSv) – ez nagyjából akkora dózist, mint amekkorának egy Németországból Japánba tartó távolsági repülőjáraton tennénk ki magunkat.

Élnek a környéken emberek?

Pripjaty-ot, az atomerőmű szolgálatára épített települést, manapság gyakran szellemvárosnak is nevezik, akárcsak a közeli Csernobil városát. Azonban egyik település sem teljesen üres a robbanás óta. Nem sokkal a katasztrófa után is emberek ezrei maradtak a térségben, hogy biztosítani tudják az infrastruktúra további működését. 

A 4. számú reaktorban bekövetkezett robbanás után az 1., a 2. és a 3. reaktor még tovább működött, és csak 1991-ben, 1996-ban és 2000-ben zárták le őket. 

Csernobilban vannak üzletek és két állandó szálloda, amelyek elsősorban üzleti látogatók számára vannak fenntartva.

A térségben továbbá számos nem hivatalos lakos is él, köztük olyan emberek, akik korábban a környéken éltek és úgy döntöttek, visszatérnek. Ezek az emeberek olyan falvakban telepedtek le, amelyeket a katasztrófa után kiürítettek. 

2016-ban körülbelül 180 ember élt a zónában, mára azonban ez a szám jelentősen lecsökkenhetett, mivel a legtöbben idősebbek voltak. Annak ellenére, hogy ezeket a helyieket hivatalosan nem tolerálják, az állam támogatja őket a mindennapi életükben. Nyugdíjat kapnak, és rendszeresen mobil boltokon keresztül látják el őket élelemmel3