A legpusztítóbb járványok idején horrorisztikus ruhában, ütlegelő pálcával jártak a „doktorok” a betegek között

A kora újkorban tevékenykedő pestisdoktorok nem is a tapasztalt orvosok közül kerültek ki, általában a fiatal doktortanulókat küldték, vagy olyan embereket, akiknek kevés egészségügyi képzettségük volt. 

A furcsa maszkot viselő illetőknek az elsőleges feladata úgysem a gyógyítás volt.

Ők inkább csak listákat készítettek a halottakról, erejüket a bátorságuk adta, hogy be mertek merészkedni a járvány gócpontjaiba is. A képen is látható kezdetleges vegyvédelmi ruhát a 17. században rendszeresítették közöttük.

^{Kép: Vintage News Daily}

Ebben a században még nem tudták pontosan, hogy terjed a kór, a miazma-elmélet értelmében azt feltételezték, hogy a betegeket körüllengő rossz szag az, ami átadja a járványt, ezért a maszk belsejében illatszereket helyeztek el (főleg fehér ürmöt), illetve ecettel átitatott szivacs is kerülhetett bele, hogy a beszívott levegőt tisztítsák. A bőrruhát pedig faggyúval kenték be, hogy leperegjen róla minden, ami szeretne ott megtapadni.

A felszereléshez tartozott még egy hosszú bot is, ennek több funkciója volt, az orvos vizsgálhatott vele, hozzáérhetett a beteg ruháihoz és testéhez, de jól jött akkor is, ha a reményét vesztett lakosok nekitámadtak az orvosnak.

A ruha amúgy csak csekély védelemmel bírt, mivel rengeteg légzőnyílást is elhelyeztek rajta.

^{(via How Stuff Works)}