A náciké volt Párizs, amikor négy iskolás elcsatangolt, majd az egész világ róluk beszélt

Négy kamasz: Marcel Radivat, Simon Coënças, Georges Agniel és Jacques Marsa 1940. szeptember 12-én a délnyugat-franciaországi Montignac nevű település feletti dombokon bukkant rá a felbecsülhetetlen értékű régészeti kincsre, a Lascaux-i barlangra, amely az ősember művészetének egyik ikonikus helyszíne.

Nevezik úgy is, hogy az őskori Sixtus-kápolna.

Az egész úgy kezdődött, hogy Radivat kutyája egy furcsa nyílásra bukkant a hegyekben, és elkezdte kaparni azt, aztán nem sokkal később a fiúk is nekiestek, hogy annyira kiszélesítsék, hogy beleférjenek. Aztán leereszkedtek a mélybe, ahol parafinlámpa segítségével egyre beljebb hatoltak a barlangban, míg elérték az úgynevezett bikák termét – írja a Rubicon. 

Nem pont azt kapták, amire először számítottak.

A srácok ugyanis azt hitték, hogy a közeli kastélyhoz találtak egy titkos átjárót, ahol kincsekkel fognak gazdagodni. A számításuk nem jött be, viszont az emberiség nagyot nyert a körülbelül 18 ezer éves falfestmények felfedezésével.

Pedig a fiúk abban állapodtak meg, hogy nem szólnak a felfedezéről senkinek, a nagy terv azonban hamar besült, és pár nap múlva a környék már a barlangtól volt hangos.

1948-ban megnyitották a kíváncsi szemek előtt is, de a rengeteg turista érkezése nem maradhatott büntetlenül, és a mesterséges fény, illetve a kilélegzett szén-dioxid hatására elkezdett algásodni a barlang, majd megtelepedtek a gombák is. Az illetékesek végül úgy döntöttek, hogy egy másik barlangba pöccre lemásolják a festményeket, és ezt mutatják be a turistáknak. 1983 óta Lascaux II. látogatható csak, azóta is komoly munka folyik, hogy megmentsék az eredeti festményeket.

A barlang 1979 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján.

2020. február 2-án kilencvenhárom éves korában hunyt el a barlangot felfedező négy fiú utolsó élő tagja, Simon Coënças. Legyen neki könnyű a föld!