A hideg futkos majd a hátadon: íme a világ első hangfelvétele 1860-ból
Olvass tovább...
Korábban egészen máshogy gondolkodtak az emberek az elmúlásról. A 19. században egyáltalán nem gondolták morbidnak azokat, akik nemrégiben elhunyt gyerekükkel vagy szüleikkel egy képre kerültek. Ők így emlékeztek szeretteikre, egy olyan korban, amikor a csecsemőhalandóság nagyon magas volt, és a halál sokkal közelebb volt az otthonokhoz, mint manapság.
A képek bizarrsága abból is ered, hogy a fotós azt szerette volna elérni,
ha az elhunyt épp úgy néz ki a fotón, mintha még élne,
ezért pedig rengeteg trükköt is bevetett, hogy a valóság egy pillanatra se kérdőjeleződjön meg.
Sokszor állványok segítségével állították már talpra az elhunytat, máskor kis madzaggal sikerült olyan pózba húzni a gyermekek kezeit, hogy egy pillanatra azt érezhessük, minden rendben van a képeken. De az is megesett, hogy smink segtéségvel rajzoltak szemeket a képen szereplő halottaknak.
Olvass tovább...
Ha nézzük ezeket a képeket, tényleg olyan, mintha egy szokványos portré lenne, csak akkor lepődünk meg nagyon, ha elmondják az igazságot, hogy a fotókon igazából halott csecsemők vannak, akiket szeretetteljes szüleik még egyszer utoljára magukhoz öleltek.
A képeknek nagyon fontos szerep jutott a gyászfeldolgozásban is.