Amikor Budapestet még a lóvasutak uralták

A közösségi közlekedésnek Budapesten, ahogy a világ más nagyvárosaiban is, magánkezdeményezések ágyaztak meg. Bernhard Antal Carolina nevű gőzhajója 1820-tól szállította a Dunán az utasokat, majd egy osztrák hajózási vállalat, és a század második felében a Csavargőzös Átkelési és Hajózási Rt. vált versenytárssá. A szárazföldön 1827-ben indult útjára a lebegővasút: a pesti Baross tér és Kőbánya között közlekedett, bizonytalan faállványokon, szóval ne a mai amerikai magasvasútakat képzeljük el. Építőanyagot szállítottak rajta.

A mai BKV elődjének igazából az 1830-as évek elejétől meghonosodott omnibusz, vagyis lovak által vontatott kocsi számítható. Ennek lett komoly riválisa az 1866-tól a Széna tér és az Újpesti Indóház között közlekedő, első pesti lóvasút.

A síneket a PKVT, vagyis a Pesti Közúti Vaspálya Társaság építette. Budán a zugligeti és az óbudai vonal működött a BKVT révén. Gyakorlatilag a zavartalan működés, és a növekvő forgalom miatt szerelték össze 1876-ra az első állandó budapesti (1873-ban jött létre az egyesült Budapest) dunai átkelőt, a Margit hídat. Két évre rá a PKVT felvásárolta budai kistestvérét, s létrejött az első budapesti tömegközelekedési vállalat Budapesti Közúti Vaspálya Társaság néven.

Ekkorra a Lánchíd is fontos csomópontnak számított, ugyanis azon keresztül is közlekedett lóvasút. Az Alagút 1855-ös megnyitása kulcsfontosságú volt a budai közlekedésben, azon keresztül érte el a zugligeti és óbudai lóvasút a lánchídi hídfőnél kialakított végállomását. A zágrábi után a kontinensen másodikként elindult a budavári sikló 1870-ben. A lépcsőzetesen egymás fölé magasodó fülkék akkor világviszonylatban is abszolút újításnak számítottak, s ma is a főváros ékei. A Svábhegyre felkapaszkodó fogasakerekűt svájci mintára egy svájci vállalat építette meg, 1874-ben nyitották meg a vonalat.

A lóvasút-társaságok egyesülését követően vált reálissá egy helyiérdekű vasút kialakítása. Az 1880-as években kezdett el ingázni az első HÉV a Közvágóhíd és Soroksár között, a vonalat Dunaharasztig meghosszabbították.

A BHÉV-et a BKVT alá rendelve működtette a főváros. 1899-ben már a Budapest-Budafok Helyiérdekű Villamos Vasút Rt. nyitotta meg kapuit, nevéből eredeztetve villamos energia által hajtott vasúti közlekedésről beszélhetünk már ekkor. Az első villamosenergiával hajtott járat egyébként a Nyugati pályaudvartól indult útjára 1887-ben. Ez az európai viszonylatban is jelentősnek számító 4-6-os villamos őse. A modern villamosvasút felváltotta a lóvasutat, a századfordulóra már 24 villamosjárat közlekedett Budapesten.

Az Andrássy utat nem szerették volna elcsúfítani holmi vasúti sínekkel, így a föld alá vitték a síneket. Mai szemmel nézve elképesztő, de a Siemens és a Halske cégek jóvoltából mindössze 22 hónap alatt elkészült a kontinens első földalatti villamosvasútja (1896).

A modern értelemben vett közösségi közlekedés utolsó fő pillére, az autóbuszos közlekedés 1909-ben startolt a Phőnix Automobil Rt.-nek köszönhetően. A Szabadság-hegy és János-hegy, és a Soroksár–Alsónémedi vonalak voltak az elsők, ahol idényjáratokat teszteltek. Az első állandó járat az első világháború kitörését követően, 1915 márciusában kelt útra. A buszok az Aréna (Dózsa György) út és Nagy János (Benczúr) utca sarkától az Andrássy úton át a Vilmos császár (Bajcsy-Zsilinszky) útig közlekedtek. Létrejött a Budapest Főváros Közlekedési Vállalat. A fővárosi vasutakat a világháború lezárását követően vették fővárosi tulajdonba. Az utolsó lóvasút a Margitszigen közlekedett, 1928-ban számolták fel a vonalat.

1922 végén létrehozták, 1923-ban, vagyis 95 évvel ezelőtt el is indult a Budapest Székesfőváros Közlekedési Részvénytársaság (BSZKRT) működése. Néhány év alatt a fővárosi közlekedési vállalatnál 10 ezresre duzzadt a dolgozói létszám. 1933-ban az autóbuszos, illetve villamosközlekedés kiegészült a villamosenergiával hajtott buszokkal, vagyis a trolikkal. 1951-ben megépült a csepeli HÉV vonala is. Előtte két évvel a kommunista vezetés feldarabolta a BSZKRT-ot, ami óriási hiba volt, innentől éveken át nem volt egységes közösségi közlekedési fejlesztési irány. Erre a városvezetés is ráébredt – beletellett azért jó 17-18 évbe.

1968-ban, napra pontosan 51 évvel ezelőtt ezért a Fővárosi Villamosvasút, a Fővárosi Autóbuszüzem, a Budapesti Helyiérdekű Vasút és a Fővárosi Hajózási Vállalat összevonásával létrehozták a BKV-t, melyet futballmeccsek után azóta is rendszeresen szidnak a szurkolók. Mi azért örülünk, hogy létezik, működik.

(A cikk megírásához a web.archive.org-ot és a Wikipádiát hívtuk segítségül.)

(Gaba)