Iváncsik Gergő: Cozma egy hatalmas gyerek volt, aki sokat tanult magyarul

Amint az két évvel később a Veszprém Megyei Bíróság az első fokú ítélet hirdetése előtt megállapította, az enyingiek többször is falkaszerű támadást intéztek Cozma és csapattársai ellen, a kézilabdázók így is többször erőfölénybe kerültek. Ám az összetűzés késelésbe és tragédiába torkollt. A kegyetlen támadás következtében Ivan Pesic horvát kapus elveszítette egyik veséjét, Zsarko Sesum szerb irányító súlyos fejsérülést szenvedett.

Marian Cozma 26 évesen elhunyt. Színes egyéniségéről, az együttes lélekerejéről Iváncsik Gergő, a most tíz éves Máté édesapja beszélt honlapunknak.

– Marian Cozma halálára mindenki emlékszik. Azt viszont csak Önök tudják, milyen volt, amikor nem a pályán láttuk…
– Az első pillanattól kezdve nagyon jó benyomást tett ránk, egy igazi óriást ismerhettünk meg benne, aki tulajdonképpen egy hatalmas gyerek volt – emlékezett vissza a román sportoló 2006-os érkezésére Iváncsik Gergő, aki tizenhét éven át játszott Veszprémben. – Amikor viszont megkapta a lehetőséget, hogy pályára lépjen, átváltozott. Komollyá vált, felfogta a súlyát az egésznek. Éppen ezért, mivel nagyon-nagyon komolyan vette a kézilabdát, egyszercsak meghatározó egyénisége lett a csapatnak.

– Úgy tűnt, valójában Veszprémben vált igazi játékossá, klasszis beállóvá.
– Rengeteget fejlődött. Ezt annak is köszönhette, hogy sok lehetőséget kapott, foglalkoztak is vele, ő pedig élt mindezzel, így kiforrott kézilabdázóvá vált.

Iváncsik Gergő tizenhét éven át játszott Veszprémben (forrás: Handball-Planet)

– Hogyan kommunikáltak vele?

Eleinte angolul, de aztán egyre gyakrabban magyarul, fokozatosan belejött. Egyre több magyar szót ismert, sokat gyakorolta, mi is igyekeztünk neki segíteni, ha például utaztunk valahová.

– Önnek nyilván többszörösen is súlyos emlék az elveszítése, hiszen a kisfia öt nappal korábban született.
– Erről inkább nem beszélnék, csak a pozitív emlékekről. Elfelejteni persze nem lehet ezt a tragédiát, élete végéig kísérni fogja az embert.

– Hat nap nem sem telt el a gyilkosság után, és már Bajnokok Ligája-meccset kellett játszaniuk. És belekezdtek egy nagy győzelmi sorozatba, oda-vissza megverve a Leónt, idegenben a Montpelliert. Hogyan csinálták?
– Máig nem tudom pontosan. Nagyon rövid idő telt el Marian halála után ahhoz, hogy eldöntsük, hogyan tovább. Napok teltek el, de pillanatoknak tűnt. Nemcsak a tragédia miatt volt ez nehéz, hanem azért is, mert a személyisége nagyon erős nyomot hagyott bennünk. Belőle indultunk ki, abból, hogy ő mit akarna most. Az, hogy ne csináljuk tovább, tulajdonképpen nem vetődött fel bennünk, 

bár egyszer megkérdeztük egymástól, hogy mi legyen. Ekkor éreztük úgy, biztosan ő is úgy akarná, hogy játsszunk.

– Mikor kezdtek felkészülni a fontos BL-csatára?
– Két-három napig lementünk az edzésre, de nem edzettünk. Egy ilyen sokk után ezek a napok nagyon hosszúak, de valójában nagyon hamar eltelnek egy ilyen elhatározáshoz. Amikor megszületett, mindenki lehúzott magában egy rolót, és Marianért küzdött tovább.

(Pénteken, a tízéves évfordulón Marian Cozmára emlékeznek Veszprémben. Szombaton ismét egy fontos Bajnokok Ligája-csata következik, 17.30-tól a Barca az ellenfél.)