Cseh László: Talán jobb lett volna, ha eltiltanak

Hosszú Katinka úgy nyeri az érmeket a hangcsoui rövidpályás-világbajnokságon, hogy közben több úszótársával egyetemben perli a FINA-t, amely a vb-t szervezi. Ennek oka, hogy a Nemzetközi Úszószövetség épp ádáz harcot vív a szárnyát bontgató Energy for Swim versenysorozattal, s annak elindítójával, a Nemzetközi Úszó Ligával (ISL). December 20-21-én Torinóban tartották volna a sorozat első állomását, de a FINA megfenyegette a versenyzőket, hogy aki rajtkőre áll a szervezet által el nem ismert eseményen, akár két éves eltiltásra is számíthat. A viadalt végül törölték, Hosszú és az ISL viszont jogi útra terelte az ügyet – ezzel párhuzamosan a világ legjobb úszói szóban nekiestek a FINA-nak a döntés miatt. Hosszú álláspontja szerint a FINA hiába hivatkozik arra, hogy az ISL nem jelentette be fél évvel előre a versenyt, a nemzetközi szövetség megsértette az amerikai trösztellenes szabályokat.

A FINA kontra ISL össszecsapás eredete természetesen a pénz, illetve annak elosztása, a tét pedig komoly: jelen állás szerint a világszervezet joggal tart attól, hogy az ISL leértékelheti az egyik legfontosabb általa szervezett versenysorozatot, az úszó világkupát.

Amikor Sós Csabával két héttel ezelőtt a témáról beszélgettünk, a szövetségi kapitány kitért rá: a FINA a busás büdzséjéből arányaiban nem költ túl sokat a versenyzők pénzdíjára, a szaftosabb csontokat inkább magánál tartja. Az elindítani tervezett Energy for Swim viszont többek között ebben a tekintetben is másképp áll az úszókhoz. Ahogy Hosszú Katinka a swimmingworldmagazine.com-nak kifejtette:

Nekem mindig is az volt a vágyam, hogy az úszást olyan irányba tereljem, ahol a sportolókra partnerként tekintenek az irányító szervezetek, nem pedig csak bábként. Az ISL komolyan veszi az úszókat, ellentétben a FINA-val.

Szűkmarkú világszövetség

Lássuk a számokat: a FINA a 2013-asról a 2015-ös világbajnokságra fordulva 76 százalékkal növelte a pénzdíjazást. Ez párhuzamos volt a szervezet bevételeinek folyamatos, meredek ívű növekedésével. Az úszósport híreivel foglalkozó Swimswam portál által közzétett, auditált adatokra támaszkodó jelentés szerint míg 2009 és 2012 között még 126 millió dollár volt a FINA bevétele, 2013-2016 között már 188 millióból költekezhetett a szervezet. Adózás után 2012-ben 16,6, 2016-ban 41,5 millió dollár plusszal zárt. A bevételnövekedés ellenére a pénzdíjakat nem emelte meg a 2017-es vb-re.

A FINA legutolsó pénzügyi jelentésében azt írta, a költségvetés „events expenditure”, vagyis „versenyrendezési kiadások” fülön belül a legnagyobb tétel – 24 százalék – a versenyzők díjazása. A FINA az éves összkiadásából az úszók pénzdíjára 16 százalékot költött.

Az Energy for Swim sorozat 2,1 millió dolláros (közel 600 millió forintos) összdíjazással indult volna el Torinóban, a világkupáé eléri a csaknem 2,5 milliót. Nem mindegy azonban, hogy az összegből milyen arányban részesülnek a sportolók.

Amíg egy vk-versenyen egy arany 1500 dollárt ér, addig a torinói viadalon már azért pénz járt, hogy az úszók aláírták a szerződést, hogy részt vesznek az eseményen. Nyolc csapat, 12-12 női és férfi úszóval tervezett csobbanni, az egységeknek alanyi jogon 154 ezer dollárt fizettek volna, hogy felhúzzák az úszódresszt. Sőt, az ISL ennél is tovább ment: bár a versenyt a FINA fenyegetései hatására törölték, aki aláírta a részvételről szóló megállapodást, úszás nélkül is megkapta a járandósága 50 százalékát. Erről már hallgassuk Cseh Lászlót, aki leszerződött a torinói versenyre:

A világkupán az első hely 1500 dollárt ér, nagyjából e körüli összeget utaltak át nekem. Nagyon fontos különbség azért, hogy az Energy for Swim sorozatban már a versenyen való részvételt is honorálják anyagilag. Eközben a világkupán egy negyedik-ötödik hely 3-400 dollárt ér, amiből jó esetben nullára alig tudod kihozni a kiadásaidat, hisz Szingapúrba, Dohába, Tokióba kell utazni, ott szállást fizetni. Igen, a világkupával sok pénzt meg lehet keresni, de ahhoz iszonyatosan jónak kell lenni, sok számban kell elindulni, s ott is rendre a dobogón végezni. Sok nagyon jó úszót ismertem, akik bizonyos idő elteltével inkább elmentek tanulni, dolgozni, abba fektettek, mert tudták, hogy a pénzdíjakból nem tudnának normálisan megélni. A teniszt követem, ott is azt látom, hogy ha a versenyzők egy nagyobb ATP-versenyen mennek a főtáblán néhány kört, anyagilag már megérte nekik a részvétel. Nálunk is egy ilyen rendszer lenne az ideális.

Márpedig a mellékelt ábra szerint az Energy for Swim az úszóknak épp ezt a vágyát próbálja kielégíteni, s ez láthatóan vonzza a klasszisokat. Chase Kalisz, Chad Le Clos, Adam Peaty, Cameron van der Burgh, Verrasztó Dávid, Emily Seebohm, Federica Pellegrini, Femke Heermskerk, Hosszú Katinka, Sarah Sjöjström, Mehdy Metella, Cseh László – a sor folytatható, összesen ötven nevet tartalmaz. Ők biztosan ott lettek volna Torinóban. Sokan közülük viszont például a FINA égisze alatt futó rövidpályás vb-t kihagyták, mert úgy érezték, hogy Torino közelebb van számukra, mint Csangcsou. (Hosszú annak ellenére választaná az Energy for Swimet, hogy az idei hét vk-versenyen 52 érmet akasztottak a nyakába, s ezzel 255 ezer dollárt keresett.)

Cseh rávilágít: nem csak az anyagiak, de a lebonyolítás miatt is vonzónak ígérkezett az olaszországi viadal. Az egyéni számok mellett férfi-női vegyes csapatok indultak volna olyan számokban, távokon, melyeken más világversenyeken nem lehet indulni. Ez kizökkenti az úszót a napi monotonitásból, ami nagyon jól esik olykor. Plagányi Zsolt tanítványa a FINA versenynaptárán is változtatna, hisz egy év alatt a nemzeti bajnokságok mellett rövidpályás és nagymedencés Eb-re, rövidpályás vb-re is kellett volna készülni, s ott van még a vk, amivel nagy pénzt lehetne keresni. Furcsállja a FINA fenyegetőzését, és az úszókhoz való hozzáállását.

Nem aggódtam az eltiltás lebegtetése miatt. Igazából nem értettem, miért feszült be ennyire a FINA. Itt volt például a közelmúltbeli budapesti vizes gála, amelyet tudtommal nem jelentettek be fél évvel ezelőtt a FINA-nak, mégsem fenyegettek eltiltással, hogy részt vettünk rajta. De a legfogósabb kérdés számomra az, hogy mi alapján akarna engem eltiltani a nemzetközi szövetség, ha nem is állok vele szerződéses viszonyban? Ahogy más sem, én sem írtam alá arról semmilyen dokumentumot, hogy csak a FINA által szervezett versenyeken indulok el, a törökbálinti uszodában megtartott Mikulás bajnokságon meg nem.

Amennyiben Cseht és a többieket eltiltotta volna a FINA, akkor az általa szervezett rendezvényeket, vagyis a nagymedencés és a rövidpályás-vb-t és a világkupa-sorozat állomásait kellett volna kihagyniuk, az Eb-ket, az olimpiát nem. Ahogy Cseh László korábban a Borsnak sem leplezte csalódottságát az egész ügyben, velünk sem tett így. Úgy látja, hogy új irány szükséges a sportágban.

Joggal fél a FINA az Energy for Swim felbukkanásától. Épp ezért kellene felismernie, hogy változtatni kell. Ettől függetlenül azt mondom, lehet, hogy az lett volna a jó megoldás, ha hagyják megrendezni a torinói versenyt, mi elindulunk rajta, és eltilt minket a nemzetközi szövetség, mert arra akkor már tényleg lépni kellett volna valami nem mindennapit, ami elhozhatja ezt a változást. Mondjuk ment volna a világbajnokság, mi meg a torinói névsorral elmegyünk egy másik versenyre, és nagyobb showt csinálunk, mint ami a vb-n van.

A FINA azért látja a pallost a feje felett, s lépett is, persze olyan módon, ahogy azt várni lehetett tőle. A vasárnap véget érő rövidpályás vb-n eredetileg ugyanazt az összeget fizette volna ki, mint tavaly, de az Energy for Swim jelentette lépéskényszer miatt hirtelen módosított, és az eredeti 1,2 millió dolláros összdíjazást két millióra emelte. Amíg azonban a pénz elosztásának módszerén, az önkényeskedő stíluson nem változtat, nem lesz népszerűbb a versenyzők körében.

Az Energy for Swim és a gründoló Nemzetközi Úszó Liga számára ellenben épp a FINA ellenszenves viselkedése jelentheti a jövőt, és persze az anyagi biztonság. Az ISL tavaly nyáron kelt életre, mégpedig egy elképesztően nagyszabású, versennyel egybekötött jótékonysági eseményen Rómában. Sarah Sjöström, Ryan Lochte, Federica Pellegrini, Gabriele Detti, Jennie Johansson, Ruta Meilutytė, Cameron Van Der Burgh – csak néhány név azok közül, akiket tiszteletüket tették az eseményen.

Rajtuk kívül ott volt az Európai Úszó Szövetség, az olasz, a litván, az ukrán, az amerikai szövetség elnöke. S, ami ugyanennyire fontos, a lehetséges szponzorok közül egy olasz gigacég vezetője, és az Arena sportszergyártó vezérigazgatója is. A főszponzor az Energy Standard Group, egy ukrán energiaipari óriás. A támogatók számára az úszók a fontos reklámhordozók, nem pedig az esemény, ahol úsznak, eképpen ahová ők mennek, oda követik őket a cégek. Nem árt, ha a FINA ezt még egyszer, utoljára alaposan átgondolja, mielőtt késő lesz. 

(Gabay Balázs)