„Magyarország nyeri az olimpiát, te jó ég!”

Alig-alig van olyan sportoló a világon, akiről huszonéves korára könyvet írnak, tiszteletére márványtáblát avatnak. Kedd este a Városligeti műjégpálya mellett leleplezték az emléktáblát Magyarország első téli olimpiai aranyának, és többi érmének mementójaként. Ott áll rajta az idén februárban, a pjongcsangi játékokon 5000 méteren győztes magyar férfi csapat minden tagjának neve: Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Knoch Viktor és Burján Csaba – ők az aranynégyes.

Előtte óriási csinnadratta közepette mutatták be a korcsolyaszövetség új logóját, s azt a könyvet, melynek elkészültéről én már hónapokkal ezelőtt tudomást szereztem. Volt kollégám, Radványi Benedek az egyik szerzője – Kovács Erika a másik –, s nyár elején említette, hogy tervben van a kiadvány, mely végül az Aranypengék címet kapta. Amíg mi a Magyar Nemzet sportrovatában, addig ő a Gangneung Jégarénában őrjöngött a sajtóteraszon, miközben Liu Shaolin Sándor betette a korcsolyát Samuel Girard elé az utolsó előtti körben. Hazánk végül Kínát, Kanadát és Dél-Koreát megelőzve írt sporttörténelmet azon a csütörtöki napon. Épp kedden néztem vissza ezredjére Youtube-on a versenyt, hidegrázós a mai napig, ahogy Vásárelyi Tamás a maga egyedi orgánumán a világba ordítja:

Liu Shaolin Sándor átveszi a vezetést, az utolsó kör következik, te jó ég, vezet a magyar váltó! Korea bekavar még egy picikét, jönnek a kínaiak, de Magyarország nyeri az olimpiát, te jó ég!

A könyvben az M4 kiküldött riportere is szót kapott, megtudjuk például róla, hogy a korábban szintén rövidpályás gyorskorcsolyát közvetítő Hajdú B. Istvántól is kért tanácsot az olimpia előtt, ahogy azt is, hogy a téli sportágak iránti vonzódásának egyik vezérlője, hogy maga is régóta sífut.

Ezúttal Kósa Lajos, a szövetség elnökének szavait is isszuk, most szövetségi elnökként kapott szót. A vele készített interjúból kiderül, hogy Bándhidi Ákos csapatvezető nem csak a téli olimpián szerzett pontot, a nyárin is: még 2000-ben, Sydney-ben Szabolcsi Szilvia pályakerékpáros lett hatodik helyezett az ő felkészítésével. Szintén figyelemre méltó, hogy Linának, vagyis Csang Csingnek, a magyar csapat vezetőedzőjének olyan kíméletlen módszerei voltak a közös munka kezdetén, hogy azokat muszáj volt finomítani. Ő volt az, aki körről körre megtervezte a döntős taktikát, s pontosan megjósolta, mi hogyan fog történni.

A női váltóval olyan súlyos konfliktusa volt könyörtelen stílusa miatt, hogy a hölgyek az olimpia utáni vébén kijelentették: nem akarnak vele többet dolgozni. Aztán végül kezet ráztak egymással.

Fontos a könyv abból a szempontból is, hogy a gazdag képi gyűjtés mellett olyan háttérembereket is megszólaltat, akik személye annak ellenére teljesen elsikkad, hogy nélkülük biztosan nem lett volna meg az olimpiai bajnoki cím. Ilyen Knoch Viktor testvére, Knoch Balázs. A válogatott technikusa felel a korcsolyapengék tökéletes minőségéért, Magyarországon ő vásárolt először a korcsolya ívének, hajlításának mérésére alkalmas műszert. Ebből a műszerből fejlesztettek ki – a sporttól távol álló szakemberek segítségével – egy olyan magyar innovációt, mely világszínvonalú munkára képes.

Az idősebb Knoch azt is elárulja a könyvben, hogy a korcsolya íve az acélpenge és az alumíniumtok találkozása miatt folyamatosan változik, rengeteg vele a munka. Volt, hogy egy versenyen öccse, Viktor érezte, hogy nem ideális a kori, de azt mondta, már ne állítsanak rajta. Éjszaka technikus bátyja mégis megbabrálta a pengét, s testvére másnap érmet nyert vele. Szavaiból azt lehet kivenni, hogy a short trackesek versenyzőknek legalább annyira érdemes érteniük a korcsolyához, mint a Forma-1-es pilótáknak autójuk működéséhez, mert a tudásbeli hiányosság az érembe kerülhet.

A csendes ötödik Oláh Bence volt Pjongcsangban: a jövőre orvosi diplomát szerző – előlegezzük meg ezt neki – versenyző tartalékként is hatalmas boldogsággal fogadta a bajnoki címet. Tudta, hogy szemernyi esélye van csak élesben jégre lépni, ám így is mindent beleadott. Az sem hátráltatta, hogy a téli vizsgaidőszakban volt, hogy egy hétig nem tudott edzésre menni, ebből is látszik, hogy nagy tehetség, a stáb így is végig számított rá. A kötetben társait is elemzi röviden: Sándor a mentális erő, Shaoang a szerény őstehetség, Viktor a legerősebb „zsémbes vénember”, Csaba pedig a „de” embere, aki edzésen géppé változik.

Bánhidi Ákos csapatmenedzser a könyvben arról beszél, hogy bármely sportág bármelyik sportolójának szívesen levetítené azokat a perceket, amikor a döntő előtt a magyarok az öltözőben ráhangolódtak a fináléra. Ugyanakkor elismeri, az olimpia hangulata, a verseny jelentette nyomás semmihez sem hasonlítható, nem megidézhető. Csang Csing mégis megpróbálkozott vele: a szöuli felkészülés során edzés közben közönséghangot ordíttatott a hangszórókból.

Könnyekből lett győzelmek

A csapat vezetőedzője, Lina sztorijait olvasva az ember egyik ámulatból esik a másikba. Fiatalon ő is versenyzett, juniorként a világ egyik legjobbja volt, de 1991-ben brutális sérülést szenvedett. Egy futam során elesett az egyik riválisa, és a pengéje felhasította Lina combját. Kis híján elvérzett, három nap után tért magához a kórházban. A súlyos sérülés kerékbe törte a karrierjét, egyben új úton indította el, melynek egyik állomása volt, amikor a kilenc éves Shaoang és a 11 éves Sándor beállított hozzá szüleivel a csangcsuni edzőközpontban. Egy év alatt elképesztő javulást értek el a fiúk, több mint 10 másodpercet javítottak az idejükön 500 méteren.

A hazaköltözés után Liu Shaolin évente több hónapot töltött nála felkészülésen, amíg a magyar szövetség 2012-ben végleg leigazolta. Nyerő döntés volt. Amikor elkezdte a munkát a férfi csapattal, 7 perc körüli időket csúztak 5000 méteren, az olimpiát 6.31-gyel nyerték meg. Azért nem ment minden döccenők nélkül, volt, hogy ő is elsírta magát, amikor egyik-másik versenyzője azt mondta, hogy nem bírja tovább. Kínában ugyanis ilyet nem mernek mondani a gyerekek, soha nem találkozott még ilyen problémával Lina. Rá kellett jönnie, hogy a kulturális különbségek miatt az Ázsiában alkalmazott motivációval nem biztos, hogy áttörést lehet elérni nálunk. Változtatott, hogy sikeres lehessen a csapattal. Bár Kínából rengeteg ajánlatot kapott, úgy tűnik, hosszú távon hazánkban „ragad”. Ide köti újabb négy éves szerződése, lánya pedig már a Corvinusra jár.

Ezer és ezer sztori maradt, ami miatt érdemes megvenni az Aranypengéket. Például, hogy miért szokott rendszeresen ordibálni az amúgy halvérű Liu Shaoang bátyjával, mivel szurkálta Liu Shaolin Burján Csabát egy világkupa-esést követően, mit álmodott Knoch Viktor édesanyja az olimpiai döntő előtt, és milyen tetoválásokkal bővült Liu Shaolin teste az elmúlt időszakban.

S, hogy milyen jövő vár az olimpiai bajnok csapatra? Maguknak jelölik ki útjukat, s ezen igen fontos dátum november 4-e. Az olimpia utáni első világkupa-helyszínen, a kanadai Calgaryban 5000 méteren világrekorddal nyert a magyar váltó. Az Aranypengék kiadásáért felelős Harle Tamás kedden elmondta, a kiadvány már a nyomdában volt, s az eredmény hallatán le kellett állítani a gépeket, hogy zárás után még lábujjhegyen beférjen öt mondat a csúcsról.

Radványi Benedek–Kovács Erika: Aranypengék, Kék Európa Stúdió, 2018.

(Gabay Balázs)