Öt vereség, és két döntetlen után a harmadik idei győzelmére hajtott a magyar válogatott utolsó 2018-as tétmérkőzésén. Az ellenfél a Nemzetek Ligája C divizója 2. csoportjának győztese, Finnország volt. Mi csak akkor eshettünk volna ki a C divízió legrosszabb harmadikjaként, ha 7-0-s győzelemmel távoznak az északiak, akiktől az odavágón kikaptunk 1-0-ra.
A finnek az idei év egyik feltámadói: a korábbi években visszafogott teljesítménnyel jelentkező csapat 2018-ban a tükörképe volt – ellenkező előjellel – a mieinknek. Hét győzelem, egy döntetlen és két vereség volt a mérlegük vasárnap estig. Hat meccset is kapott gól nélkül hoztak le, elöl a magyar nyelven komikus nevű Pukki kíméletlen végrehajtónak bizonyult, öt találattal vezette a házi góllövőlistát, ezekből három gól mérkőzést eldöntő volt.
A mieink Pukkija Szalai volt négy góllal, melyet a vasárnap esti mérkőzés 29. percében eggyel megtoldott. Korhut felpassza tökéletes volt Kalmárnak, aki remek helyzetfelismeréssel, csodás mozdulattal sarokkal készítette le a Hoffenheim csatárának a labdát, aki a jobb alsóba belsőzött.
A mieink a gólig sem tétlenkedtek, az első pillanattól kezdve a megszokottnál is magasabban támadtak le. Már az ellenfél tizenhatosánál lerohanták a védősort, de volt olyan pillanat is, amikor ketten rontottak rá Joronen kapusra.
A kispadról az egy meccses eltiltásból visszatérő Marco Rossi valószínűleg egy új harcmodort kért övéitől, a magyar válogatott ugyanis mindent egy lapra feltéve próbálta elvenni a labdát az ellenféltől. A magas letámadást már megszokhattuk, mióta az olasz a kapitány, de ilyen agresszív játékot nem tudom, mikor láthattunk utoljára a nemzeti csapattól. Jó volt nézni mindezt.
Persze a finnek sem véletlenül indítottak négy nyert meccsel a sorozatban – többek között minket és a görögöket is legyűrve hazai pályán –, Pukki két lövésénél is résen kellett lennie a Dibuszt váltó Gulácsi Péternek.
Aztán jött Nagy Ádám nagy pillanata: a középpályán „két tüdővel” robotoló Bologna-légiós labdát szerzett a félpályánál, bevezette azt a tizenhatos előterébe, és ballal egészséges lövést eresztett meg a bal alsóba, melybe Joronen csak beleütni tudott. 2-0. Nagy huszonkilencedik válogatott mérkőzésén első gólját szerezte.
Szalai Ádám nem ismert elveszett labdát, csapatkapitányi hévvel, alázatosan küzdött, pedig a karszalagot visszaadta eredeti tulajdonosának, Dzsudzsák Balázsnak, akinek szoknia kell (?), hogy nem ő van a rivaldafényben.
Eközben a többi NL-meccsen megőrültek. Az észtek vezettek Görögországban, amivel mi a második helyre, a hellének elé ugrottunk a csoportban, a belgák pedig úgy álltak 2-3-ra a szünetben Svájcban, hogy ők vezettek 2-0-ra...
Rossi kapitány a fordulást követően vad cserélgetésbe kezdett: Kádárt még a szünetben váltotta Vinicius, nem sokra rá már a jobbhátvéd posztján tátongó űrt egyelőre nagy sikerrel betöltő Baráth Botond helyére jött Land Ádám. A kragujevaci születésű, szerb-magyar állampolgárságú Holender Filipet élete első felnőtt válogatott meccsén köszöntötte a publikum, pár perccel később a meccs harmadik gólját lőhette volna, ha Dzsudzsák passzánál jobban találja el a labdát.
Ápolásból a második félidő elején több volt, mint helyzetből, nagyot zuhant a meccs színvonala. Szalai, aki ekkor már sokszor magányosan őrlődött a védők gyűrűjében, szűk negyed órával a vége előtt egy Dzsudzsák által beívelt szabadrúgásból még fejelhetett volna egy gólt, nem sokat tévedett.
A vége 2-0 ide, sikerült visszavágni a finnországi zakóért.
Ennél jóval fontosabb, hogy a görög-észt meccs végül 0-1 lett, ezzel mi lettünk a csoportmásodikok a divízió 2. négyesében. Ez azért fontos, mert az Eb-selejtezők kalapjait az NL-csoportok végeredményei alapján készítik, illetve ha nem sikerül kijutnunk az Eb-selejtező csoportból a 2020-as kontinensviadalra, a pótselejtezőn előkelőbb - Nemzetek Ligája-szereplés alapján megállapított - kalapból sorsolhatnak minket.
(Gabay Balázs)