Olaszországban óriási tisztelet övezte a négyszeres olimpiai bajnok magyar párbajtőrvívót. Többek között a hetvenedik születésnapján elevenítette fel élményeit Vercelliről, ahová edzőként szerződtették és elsősorban azt kérték tőle, hogy ifjú tanítványai közül senki se forduljon el a vívástól, egy év múlva is legalább annyian legyenek, mint a kezdéskor. Ő pedig el tudta hitetni velük, hogy ha egy kicsit többet dolgoznak, mint mások, jobbak lesznek náluk. Egy olyan kisvárosban, amelynek – ezt is tőle tudjuk – nem sok szépség adatott mindabból, ami Itáliába hívja az idegeneket. A helyiek rizstermesztésből élnek, elárasztással művelik a földeket, ezért annyi a szúnyog, hogy a vívóteremben még fejvéd alá is bemegy.
Magyarországra hazatérve a Honvédnál mindjárt egy olimpiai címvédővel, Nagy Tímeával foglalkozhatott Móna Istvánnak köszönhetően, és ezt vívómesterként egy újabb olimpiai aranyéremmel hálálta meg 2004-ben Athénban.
Aztán nehezebb évek következtek, Pekingben megélte a bukást, szövetségi kapitányként ő is a kritikák kereszttüzébe került, a mellőzött Nagy Tímea abbahagyta a vívást, az akkori tehetséges fiatalokból viszont nem lett közben nagy versenyző.
De volt valaki, aki mégis azzá vált. Szász Emesét, miután a pekingi után a londoni olimpiát is elrontotta, sokan le akarták beszélni arról, hogy Kulcsár Győzővel folytassa – úgy tűnt, jogosan. Volt pedig világbajnoki ezüstje, vb- és eb-bronzai zsákszámra, csak éppen az volt az ember érzése, tapasztalása, hogy soha nem hozza ki magából, ami benne van. Az arany hiányzott. Egészen a 2016-os riói olimpiáig, ami fényesen bizonyította Szász Emese döntését, kitartását a mestere mellett.
2017 nyarán Kulcsár Győző a súlyos betegsége miatt hiányzott Szász Emese mellől, de az év végi országos bajnokságon már megint ott volt, a bajsza alatt mosolyogva, ami szinte a védjegye lett.
Győző nagyon kemény ember
– fogalmazott róla Udvarhelyi Gábor jelenlegi szövetségi kapitány, aki mindig csak dicsérte.
Így, kemény emberként hunyt el hetvenhét évesen. Összesen hat olimpiai aranyérmet köszönhet neki Magyarország. Úgy tudjuk, megvolt a maga hite; ez a hit vezeti tovább, a megbocsátás útján.