Amputált karral az NFL-ben: egy ifjú hátvéd épp a lehetetlent viszi véghez

Időnként akadnak olyan magasztos hősök az élsportban, akik annak ellenére jutnak a csúcsra, hogy a sors ellenük dolgozik. Nekünk magyaroknak ilyen volt például Halassy Olivér, aki nyolcévesen egy villamosra próbált felpattanni, de lecsúszott róla, s a szerelvény a sípcsontja felétől levágta a bal lábát. Nem érdekelte, úszni és vízilabdázni kezdett, és elképesztően magas szintre jutott. Úszásban Eb-győztes, pólóban 1932-ben és 1936-ban is olimpiai bajnok lett. Az 1931-es Európa-bajnokságon egyazon napon nyert aranyérmet 1500 gyorson és a vízilabda tornán.

A különböző fizikai fogyatékosságokat nehéz, csaknem lehetetlen egymáshoz mérni a sportban – a paralimpiát többek között sokan pont ezért kritizálják erőteljesen.

Viszont, ha nem abból indulunk ki, kinek honnan, hány centi hiányzik, akkor kétségtelen, hogy ami nekünk Halassy, az az amerikaiaknak Shaquem Griffin. A 23 éves linebacker a világ legerősebb amerikai futball bajnokságában, az NFL-ben lép majd pályára kedden úgy, hogy a bal kézfejét tőből amputálni kellett gyermekkorában. Félkarú linebacker a Seattle Seahawksban? Első hallásra rossz viccnek tűnik, de Griffin az élő példa rá, hogy nem az.

A kis Shaquem amnionköteg-szindrómával született. Ennek az a lényege, hogy a magzatburok két pontja közti szalag rátekeredik valamelyik végtagra, ami miatt az nem jut elég vérhez, így nem tud kifejlődni. Shaquemnek a bal kézfeje lett visszafejlett emiatt, s négyéves koráig rendkívüli fájdalmakkal küzdött. A Sports Illustratednek ő és szülei is részletesen nyilatkoztak fiatalkoráról. A cikkben elmesélik, hogy annyira fájt a keze, hogy egy ízben édesanyja csavarta ki a kezéből a kést az utolsó pillanatban: le akarta vágni a sérült testrészt.



Anyja másnap elvitte orvoshoz, és teljesen amputálták a bal kézfejét – megszabadítva őt a szörnyű kínoktól. A mama egyetlen dolgot kötött a lelkére: egy ideig nincs foci! Bátyja, aki 60 másodperccel született később nála, így emlékszik vissza a műtét után pár nappal történtekre.

Amikor anya hazaért másnap délután, Shaquem ott állt a szoba közepén, a kezén lévő kötés pedig csupa vér volt, ahogy a padló is. Az öcsém egy focilabdát tartott a kezében, az arcán meg ott ült az a megszokott széles mosoly.

A labda most is ott van a kezében. Szülei elmondása szerint előbb tanulta meg bekötni a cipőjét, előbb tanult meg fára mászni, mint bátyja. Az apjuk nem részesítette őt előnyben akkor sem, amikor amerikai focizni tanította őket, s el kellett kapni a labdát.

Nem akart kivételezni velem, amiért nehezebb elcsipnem a labdát. Azért eleinte elég sok dobás landolt az arcomban

– emlékszik vissza Shaquem. Folyamatosan edzettek testvérével, édesapjával, s különböző eszközökkel megoldották, hogy ő is elvégezhesse az összes szükséges gyakorlatot. Amikor ennek köszönhetően a fekvőtámaszokat is el tudta kezdeni, édesanyja sírva fakadt örömében. Amikor elkezdte a fekvenyomó gyakorlatokat, 20 kilóig jutott – ez a nagy rúdnak a súlya a konditeremben. Hónapok elteltével a 100 kilót is megugrotta. Nem ismert lehetetlent, és a fejébe vette, ha törik, ha szakad NFL-játékos lesz belőle.

Elszakíthatatlan testvéri kapocs

Testvérével kizárólag együtt mozogtak, a Közép Floridai Egyetemen is együtt kapták meg a sportösztöndíjat. Shaquem sűrűn tapasztalta, hogy csonka keze miatt hátrányosan megkülönböztetik az edzők, de a szörnyen sikerült 2015-ös szezon végén új tréner érkezett, Scott Frost. Az edző esküszik rá, sokáig észre sem vette edzésen, hogy az ifjoncnak nincs meg a bal kézfeje. Ahogy azt sem szúrta ki, hogy jó hét kilóval többet nyom bátyjánál, mert a futóteszteken ugyanolyan eredményei voltak, mint Shaquill-nek. Shaquem a harmadik sorból hamar az elsőbe került, karrierje elkezdett felfelé ívelni.

Soha életemben nem láttam még játékost, aki keményebben edzett volna nála

– mondta róla Frost. 2016 őszén eltört a jobb keze, fémsínbe kellett tenni. Annyira félt, hogy nem játszhat, hogy könnyű sínt tetetett fel, és a következő meccsen a pályán volt. Törött karral 14 szerelést mutatott be.

Az én generációmból sokan szeretnek kifogásokat keresni, hogy bizonyos dolgokat ne kelljen megcsinálniuk. Ez igazából a munkamorálról szól. Istennek mindenkivel van egy célja, amiért a földre küldte. Velem az a célja, hogy kiírtsam az emberekből a kifogásokat.

Shaquem Griffin nem használja a rokkant parkolókat, nem szeretné emlékeztetni magát a testi fogyatékosságára. Az egyik példaképe Jim Abbott, aki a profi amerikai baseball liga (MLB) egyetlen félkarú játékosa volt.



Még általános iskolai tanára vetített le neki egy videót Abbottról. Ma ő szeretné inspirálni az olyan testi fogyatékos gyerekeket, mint amilyen ő volt:

Ha tovább csinálom, amit most csinálok, valakinek jobbá teszem a jövőjét. Talán egy kisgyereknek, aki majd egy másik gyereknek fog segíteni, és így tovább, és így tovább.

Shaquem célba ért: idén áprilisban leigazolta őt a Seattle Seahawks, mely 2013-ban megnyerte a Super Bowlt, vagyis az NFL bajnoki döntőjét. Úgy, hogy az egyetemi ligából a futballisták nagyjából 1-1,5 százaléka képes beverekedni magát az NFL-be. Küldetésével sem áll rosszul, az előszezonbeli meccseken édesanyját immár rendre magukhoz hívják a fiatal amputált karú drukkerek egy ölelésre, aláírásra. 


Ők többek között Shaquem miatt vannak ott a mérkőzéseken, hitet, büszkeséget ad nekik.

Griffin szerelései az Indianapolis elleni előszezonbeli meccsen: 


Shaquem Griffin az NFL-szezon első fordulójában sérülés miatt nem volt a pályán a Denver ellen, de kedd hajnalban, magyar idő szerint hajnali negyed háromkor ott lesz a Chicago Bears stadionjában – testvérével egyetemben. A Denver Broncos linbackerje, Brandon Marshall hitetlenkedve nyilatkozott róla:

Figyeltem őt, és alig tudom elhinni. Tényleg nehéz, néhány gátat le kell rombolnod magaban ehhez. A labda elkapásához két kéz kell, hogy valaki ezt egy kézzel is meg tudja csinálni, ehhez egészen speciális képesség szükséges. Az, hogy ő itt lehet, egyszerűen hihetetlen.

Valóban az, és ha tényleg pályára is lép az NFL-ben, azzal igazolja az oly ritkán megdöntött tézist: a lehetetlen nem létezik.

(Gabay Balázs)