Zidane sztárokból csapatot csinált, rekordot döntött, majd stílusosan távozott

Ütemérzék. Egy játékos azon képessége, amikor a társához a megfelelő pillanatban, pontosan juttatja el a labdát. Mindehhez intelligencia, kiváló játékhelyzetfelismerő-képesség és technikai tudás szükséges. A francia világ- és Európa-bajnok Zinedine Zidane pályafutása során többször csillogtatta ezt az erényét. Május utolsó napján pedig vezetőedzőként is megmutatta: ütemérzéke semmit nem kopott. Pontosan abban a pillanatban távozott a Real Madrid első csapatának éléről, amikor kellett. Felismerte: azt, amit két és fél éves regnálása alatt elért, már csak lerombolni lehet. Igaz, a francia szakember másképp fogalmazott a sajtótájékoztatóján:

„Mindig is mondtam, hogy ennél a klubnál hatalmasok az elvárások a történelem és a hagyományok miatt. Mindig többet kérünk a játékosoktól, de az elért eredmények után hogyan is kérhetnék többet tőlük? Ezért gondolom, hogy változásra, másik hangra, eltérő módszertanra van szükség” – mondta. Fontos megjegyezni, Zidane nem arról beszélt, hogy belefáradt az edzői létbe, sem arról, más klub miatt távozik. Egyszerűen úgy érzi, megkopott az eddig fénylő Real-motor, s új impulzus kell.

Aki a sikerek mögött furfangos taktikai húzásokat próbál keresni, annak érdemes jelezni, Zidane nem a mágnestábla ördöge. Például a sokszor az ellenfél térfelén kóricáló Marcelo mögött hagyott üres területek problematikáját nehezen kezelte. Emellett a 4-4-2-es játékrendszer védekezési fázisában a minőségi ellenfelek könnyen megtalálták a Real mögötti réseket. Ezen hiányosságát sok szakíró felrótta. Ettől függetlenül ő egyszerűen az-az ember, aki tudja, miként kell nyerni. Mindezt a maga csendes vezetői stílusában. A megfogalmazás nem véletlen: a mentora, Carlo Ancelotti – aki mellett hatvan mérkőzést töltött pályaedzőként – által írt könyvnek ugyanis épp ez a címe. Nem véletlen tehát, hogy a két szakember között bőven lehet találni hasonlóságot. Azt azért fontos megjegyezni, az olasz szakembernek is sikerült három BL-trófeát bezsebelnie – igaz, ehhez tizenegy év kellett.

A 2017-es Bajnokok Ligája-győzelem után épp Carlo Ancelotti beszélt arról, hogy a siker kulcsa a kapcsolat a játékosokkal, a futballtudás másodlagos, a rutin szintén. Úgy tűnik, Zidane ellesett ezt-azt Ancelotti módszeréből, s ahogy megnyilatkozásai, fellépései során jól látható volt, maga is csendes vezetővé vált. Egy olyan csendes vezetővé, aki tudja, a siker csakis közösségként funkcionálva jöhet lére. S, ahogy a játékosainak búcsúiból kitűnik, tisztelte őket. Mindennek fontosságát Carlo Ancelotti így fogalmazta meg:

A két tréner közti hasonlóságra Cristiano Ronaldo is rámutatott. Mint a portugál sztár a Csendes vezetés című könyvben kifejti: „Amikor Zizou megérkezett hozzánk Benítez után, az edzések hasonlóak voltak azokhoz, amiket Carlo tartott. Zizou emlékezett rá, hogy játékosként Carlo edzései hasznosak és élvezetesek voltak, ezért hasonló módszereket alkalmazott. Zizou okos fickó, ezért sok mindent átvett abból az időből, amikor Carlo játékosa, vagy itt, Madridban a segítője volt.”

Persze Zidane nemcsak pedagógus volt, aki ismerte az egy-egy szezon során felmerülő nehézségeket, sajátosságokat, hanem korrigálta a korábban elkövetett hibákat. Egyebek közt azt, hogy az együttes erőnléti állapotát van hová fejleszteni. Ennek kapcsán az egyik legfontosabb igazolása az erőnléti edző, Antonio Pintus volt, akinek a labdarúgásból, dzsúdóból és atlétikából táplálkozó szakmai tudása a siker lényegi eleme – a Real-játékosok láthatóan robbanékonyabbak, jobb állóképességgel rendelkeznek, mint korábban.

A másik a Real Madrid esetében szokatlan átigazolási „politika” volt. Amellett, hogy a saját nevelésű Achraf Hakimit elkezdte beépíteni a csapatba, tudatosan nézelődött az átigazolási piacon. Amennyiben a három évvel ezelőtt érkezett játékosok névsorára pillantunk, látható, hogy Casemiro, Mateo Kovacic, Marco Asensio, Lucas Vázquez nem illik bele a Királyi Gárda korábban megszokott, méregdrága, nagy neveket igazoló felfogásába. A lépés azonban Zidane-t és stábját igazolta. A felsorolt játékosok mindegyike meghatározó szereplője volt a két és fél év alatt elért sikereknek. Maradva egy pillanatra a keretnél: a játékidő kényes egyensúlyát is megfelelően kezelte a francia tréner. Ezt az epizódszereplő Mateo Kovacic erősítette meg az El Mundónak adott exkluzív interjúban:

Továbbá megérttette Ronaldóval, hogy számára a kevesebb több, azaz nem léphet minden mérkőzésen pályára azért, hogy a szezon végén, a fontos mérkőzésen képes legyen segíteni a csapatot. S ezt meg is tette a portugál, aki a 2017/2018-as szezon első tizenkilenc fordulójában mindössze négy gólt lőtt, tavasszal azonban már huszonkettőig jutott, s a Bajnokok Ligájában is hasonló mintát követett.

Zidane ráadásul kitartott filozófiája mellett, folyamatosan hangsúlyozta, bízik a keretben még akkor is, ha ez év januárjában beismerte, igazolnia kellett volna támadó posztra. Jó értelembe vett makacssága, elért eredményei parkolópályára tették a korábban mindenbe beleszóló, kotnyeleskedő Florentino Perezt. Azt a klubelnököt, aki Zidane búcsújakor elmondta, meglepte őt a döntés, s bár szerette volna meggyőzni a folytatásról, nem tudta. Rövid beszéde után pedig kérte a helyszínen lévő újságírókat, hogy most csak Zidane-nak tegyenek fel kérdéseket.

Amit Zidane hátrahagyott, az egyfelől a Real Madrid edzői legendái közé emeli, másrészt, az őt követő edző számára hatalmas terhet jelent. De, hogy kik jöhetnek szóba? Sajtóértesülések szerint a klubelnök, Florentino Perez a Tottenhammel nemrég szerződést hosszabbító Mauricio Pochettinóval szimpatizál, de a lehetséges jelöltek között van még Antonio Conte, Joachim Löw, Maurizio Sarri és Arsène Wenger is.

Egy biztos: az alapok adottak, a hogyan és a kivel továbbra is kérdéses.
(Havasi Zsolt)