Döbbenetes az első magyarországi bankrablás története: csetlő-botló zsiványok bohózatba illő kalandja, tragikus végkifejlettel

A bankrablás kapcsán a legtöbb emberben elsőre az amerikai filmek és a vadnyugat porosan, borostásan romantikus világának képe sejlik fel. Itthon sokan csak a filmekből, vagy könyvekből tudják, milyen egy pénzintézet kifosztása, a való életben szerencsére ritkán kell átélnünk ilyen sokkoló élményt. A 20. század elejének budapesti polgárai pedig álmukban sem gondolták volna, hogy hamarosan belecsöppennek az ország történetének első bankrablásába.

1908. október 29-én, Újpesten, az Árpád utcai elegáns Pesti Magyar Kereskedelmi Bankban bekövetkezett az, amire még nem volt példa hazánkban: két fegyveres férfi fényes nappal berontott és hangos „Csend lenni” felkiáltással a pénz átadására szólította fel a dolgozókat. Az Ügyészség  által készített visszaemlékezés szerint mindenkit sokkolt a példátlan eset, de igyekeztek mindenben engedelmeskedni a veszélyesnek látszó bűnözőknek.

A két elkövető alighanem igazi keménykötésű brigantinak gondolta magát, akik remek tervük és csőre töltött fegyverük segítségével megvalósíthatják az évszázad rablását, pechükre azonban inkább a magyar Stan és Panként vonultak be a bűnügyi történelembe.

A történet főszereplői az orosz származású Piaskovszky József és Antosievits Gyula voltak, mindketten szegény munkásemberek, akik a könnyű meggazdagodás reményében vágtak bele lehetetlen kalandjukba. A rossz hírűnek számító Teleki téren sikerült pisztolyokat és késeket vásárolniuk, majd egy hevenyészett terepszemlét követően lesz, ami lesz alapon belevágtak a rablásba.

Az akció sikeresnek indult, hiszen 40 ezer koronát zsákmányoltak, ráadásul a hét bankfiókban tartózkodó ember közül csupán ketten sérültek meg. A bankfiók helyettes vezetője Fleischer Hugó próbált volna a telefonért nyúlva segítséget kérni, ám fegyverrel fejbe kólintották, míg Stern Jenő pénztáros a nyakára kapott egy ütést, amiért a brigantik szerint akadékoskodni látszott a pénz átadása közben. A többiek sértetlenül megúszták a Budapesten még példa nélkülinek számító kalandot. A két rosszfiú burleszkbe illően tragikomikus pokoljárása azonban csak ekkor kezdődött.

Az első komoly hibát akkor követték el, amikor egy bérelt lovaskocsival indultak neki a nagy akciónak. Igaz, ők mindent megpróbáltak, a 100 koronás borravalóval jutalmazott fiákerest nyomatékosan megkérték, hogy senkinek ne beszéljen arról, ami történt. Nem is beszélt, egészen addig, amíg a kocsin volt a két jómadár. Utána viszont első útja a rendőségre vezetett, ahol mindent részletesen elmesélt a nyomozóknak.

A következő, még ennél is hihetetlenebb baklövésüket ezután követték el. A zsákmányolt pénzt a kerepesi erdőben elásva éppen a má­riabesnyői vasútállomáson tébláboltak, amikor két arra járó csendőrnek feltűntek a gyanús alakok. Ennyire éberek lettek volna a rend őrei, akik még nem is értesültek a bűnügyről? Nem éppen, csak a pénzt meglovasító magyar Stan és Pan páros egyike magán felejtette a rabláskor használt koromfekete bajuszt, ami nagyon nem illett hirtelenszőke hajához.

Ezután hirtelen felgyorsultak az események. A csendőrök Gödöllőre visszaérve rögtön értesültek az esetről, így habozás nélkül visszafordultak és a gyanús páros nyomába eredtek. Egyiküket még a vonaton sikerült lekapcsolni, míg a másikon valamivel később Zuglóban, egy szegénytanyán ütöttek rajta. Mindent bevallottak és a pénz is hiánytalanul előkerült.

A bohózatba illő történet végén jutalmul 3 év fegyházbüntetést kaptak, de sajnos nem mindenki úszta meg ennyivel. Hiába volt a megmosolyogtatóan csetlő-botló elkövetés, egy valódi áldozatot mégis követelt a bűneset. A bankfiók leütött helyettes vezetője, Fleischer Hugó a rablás után idegösszeroppanást kapott. Kezdetben szanatóriumban kezelték, azonban később átszállították az angyalföldi tébolydába, ahol alig három évvel később, 39 éves korában elhunyt.