Az „Ég a gyertya, ég" magyar népdal megbotránkoztató jelentésétől égnek áll majd a hajad

A népi eredetű magyar dal körjátékokhoz kapcsolódik - ki ne emlékezne arra, hogy az oviban fogjuk egymás kezét, egy kört alkotunk, és hangosan énekeljük. A gyermekmondóka több változtatban ismert, sokfelé egy kicsit másképpen éneklik, de az biztos, hogy országszerte ismert és elterjedt.

A Magyar néprajzi lexikon az alábbi változatot jegyezte fel.

„Ég a gyertya, ég,
el ne aludjék,
míg a gyertya lángot nem vet,
mind leguggoljék!"

Mások úgy ismerhetik, hogy:

„Ég a gyertya, ég,
el ne aludjék,
aki lángot látni akar,
mind leguggoljék!"

Az úgynevezett guggolós körjátékok egyszerű sémát követnek. A gyerkőcök egymás kezét megfogva kört alkotnak, körbejárnak, majd éneklik a mondókát és az utolsó sorhoz érve leguggolnak. A kedves népdal jelentése azonban a felnőttek számára akár mást is üzenhet.

Az a bizonyos láng, amiről szól a mondóka, állítólag a férfi lángja, tehát a nemi szerve. Ezt pedig akkor láthatják a lányok teljes pompájában, ha leguggolnak - a dalocska szerint. Egyértelműbben is fogalmazhattak volna, azonban nyilvánvalóan nem az volt a cél, hogy a fiatalabb korosztály erre rájöjjön. 

Visszatérő motívum egyébként más magyar népdaloknál is, hogy áthallásos jelentéssel bírnak.