Vonattal utaztam le egy barátokkal megbeszélt nyaralásra, amikor az egyik fülkéből ismerős beszédet hallottam: sírva omlottam össze, a kalauznak kellett lekísérnie
Olvass tovább...
Nálatok hogy készül a rántott hús? Egyáltalán van olyan, hogy „igazi”, vagy mindenkinek az a legfinomabb, amit megszokott?
A rántott hús az egyik legegyszerűbb és legkedveltebb étel a magyarok körében, sokan akkor sem tudnak mást választani, ha egy étteremben vannak és amúgy számtalan izgalmas fogás közül válogathatnának.
Naivan azt hihetnénk, hogy csak egyfajta módon készíthető el, ám ezt nem így van, és itt is érvényesül az ahány ház, annyi szokás elv. Nem mindegy, milyen húst választunk, mennyire vastagra klopfoljuk ki, hogyan panírozunk, mint ahogy az sem, hogy miben és mennyi ideig sütjük.
A konyhában otthonosan mozgolódók persze azokat a praktikákat részesítik előnyben, melyeket ők maguk is alkalmaznak, pontosan úgy, ahogy szüleiktől, nagyszüleiktől tanulták. Ezzel idáig nincs is gond, a csörték általában akkor szoktak kialakulni, amikor ezeket megosztják az interneten is. Ilyenkor pillanatok alatt ellepik a kommentszekciót a „mi így szoktuk”, „ez az igazi”-féle hozzászólások.
Olvass tovább...
Nemrég például arról kerekedett vita, hogy mitől lesz „hólyagos” a panír a rántott húson. Sok megoldás született, de volt olyan is, aki úgy vélekedett, hogy erre senki nem tud választ adni, még a rutinos háziasszonyok sem.
„Én mindig úgy panírozok, hogy a zsemlemorzsát finoman rányomkodom a húsra. A húst csak előtte kb. 10 perccel sózom be. A liszt, tojás (semmit nem teszek bele, és csak annyira verem szét villával, hogy a fehérje összekeveredjen a sárgájával, utána zsemlemorzsa. A sütés sem mindegy. Bő olajban, de ne lepje el a húst, nem teszek rá fedőt, és nem sütöm nagyon lassan, hanem kb. közepes erősségen. Már ettek egy jópáran a rántotthúsomból, és mindenkinek izlett”
– írta egy hozzászóló.
Más viszont épp azt tanulta, hogy nem szabad megnyomkodni a panírt, úgy válik el sütés közben a hústól és lesz „hólyagos”. Megint más a hús fajtájától tette függővé, hogy így sikerül-e, vagy éppen rátapad a panír. De olyan válaszadó is akadt, aki tejet és tejfölt tesz a felvert tojásokhoz. Aztán valaki rövidre zárta a vitát:
„Nahát, hullámos, vagy nem hullámos, újabb ok a vitára! Nem mindegy nektek, ki hogy süti? Úgy sütik, ahogy szeretik, mindenki maga eszi meg.”
Olvass tovább...
Mint az a Szakátsmesterségnek Könyvecskéjében szerepel, a „rántott” kifejezés a közhiedelemmel ellentétben nem a hús bundájára utal. Annak idején az olajon, vajon sütött, serpenyőben készülő ételeket hívták rántottnak, ugyanis meg kellett „rántani” az edényt, hogy ne tapadjon le az étel. A korabeli szakácskönyvekben is olvashatóak erre vonatkozó utasítások, mint ahogy a „rántotta” neve is ezt tükrözi.