Hihetetlen valóság: 200 ember bevállalta, hogy beköltözik egy aktív vulkánba ahol korábban a lakosság fele elpusztult

Aogashima egy apró vulkanikus sziget a Filippínó-tengeren. A sziget érdekes módon Tokió igazgatása alá tartozik, holott 360 km-re fekszik a várostól. A sziget misztikussága abból ered, hogy egy vulkánban van egy vulkán, azaz maga a sziget egy hatalmas vulkanikus kráter és a kráteren belül egy kisebb vulkán van. Aogashima még mindig aktív, legutolsó kitörése az 1780-as években volt, ekkor lakosságának a fele elpusztult, a másik fele pedig elhagyta a szigetet, de 50 évvel később kicsit rettegve, de visszatértek az emberek. Ma kb. 200-an élnek a szigeten.

Aogashima eredetileg egy tengeralatti vulkán volt, ami a folyamatos kitörések során emelkedett a vízszint fölé. Külső gyűrűjének magassága 200-400 méter, átmérője olyan másfél kilométer. A belső vulkán még ma is geotermikus gőzöket ereget, a közelében a növények sem élnek meg hihetetlen forróság miatt. A sziget legmagasabb pontja a 432 méter magas Otonbu csúcs, a külső kráter egyik magaslata. Innen nyílik a legszebb kilátás is a szigetre.

Ha turistaként meg szeretnénk látogatni ezt a rejtélyes szigetet, akkor helikopterrel vagy csónakokkal tudunk odajutni, ugyanis nagyobb hajó kikötésére nincs lehetőség. Helikopter járat naponta egyszer van és 9 utast tud egyszerre szállítani. De az embernek nagy szerencse kell a szigetre való jutáshoz, ugyanis a tapasztalatok szerint ezt a járatot is gyakran törlik a rossz időjárási viszonyok miatt. Épp ezért Aogashima nem kedvelt a turisták körében.

Mondjuk túl sok mindent nem is tudunk csinálni a szigeten, a trópusi erdő nyújtotta békességen és a látványon kívül alig van szokványos turistacélpont. A sziget közepén van egy geotermikus szauna. Az emberek geotermikus energiával főznek, általában zöldségeket és halat esznek. Aogashima Japán legkisebb települése is egyben, 2009-ben 205 főt számoltak össze. Az általános iskolának 25 tanulója van. Középiskolába a főszigetre kell menniük és valószínű, hogy utána már nem térnek vissza a szülőhelyükre.

Forrás: Gotokyo