Gigantikus lyuk tátong Szibéria szívében: a föld köldökének is nevezik a robosztus nyílást melyben örök a sötétség

Egykor rengeteg vicc szólt a Szovjetunió nagy dolgok iránti vonzódásáról, ez alól még a törpék sem voltak kivételek - a vicc szerint a legnagyobb törpék a világon a Szovjetunióban élnek. A kommunista vezetés mindig is szerette a grandiózusságot, elég csak Moszkva ikonikus hét felhőkarcolójára, a Hét Nővérre gondolni - vagy az államadósságra, a szocialista ipar a végnapjai felé ugyanis már teljesen nemzetközi hitelekből tartotta fenn magát.

Mivel az egykori hatalmas birodalom (és utódállama, a mai Oroszország) területe tele van értékes ásványkincs lelőhelyekkel, nem csoda, hogy az ipar egyik alapköve volt a bányászat. A kemény, embertpróbáló iparág ráadásul jól bele is illett az ideológiába, munkások óriási tömegei dolgoztak a különféle nyersanyaglelőhelyeken. Idehaza Rákosi Mátyás is szerette volna megvalósítani a szovjet típusú ipart, emlékezetes jelszó volt a "vas és az acél országa", de körülbelül annyira volt sikeres, mint az alföldi gyapottermesztés - semennyire.

Az egyik legnagyobb bánya Szibériában, Jakutföldön található. Megdöbbentő mérete miatt egészen elképesztő látványt nyújt: mélysége több mint fél kilométer, 525 méter, átmérője pedig 1200 méter. A települést a bánya mellett, Mirnijt 1955-ben alpították miután értékes kimberlit lelőhelyeket fedeztek fel, amiből gyémántokat lehetett kinyerni. 

A gyémántot messze nem csak az ékszeripar használja fel, óriási a kereslet iránta a nehézipar részéről is. Mirnij lakói a jövedelmező bányászatnak hála ezért a kor átlag szovjet háztartásához képest sokkal jobban éltek. Mivel a város még a Jakuföldi fővárostól is több mint 800 kilométerre fekszik, az ellátását leginkább repülőgépekkel oldották meg.

Ilyen körülmények között mezőgazdasági termelést folytatni csaknem lehetetlen, a bánya építése során is óriási kihívást jelentett a telente akár -40 fokos hőmérséklet, ami nyárra viszont rekkenő hőségbe csapott át.

A bányát 2004-ben végleg bezárták, azóta nem folyik termelés a területen. A lyuk azonbon ott maradt a sztyeppe közepén, és továbbra is elképesztő látványt nyújt.Tavasszal az sem ritka,hogy vízzel telik meg.

Szibéria valószínűleg rengeteg ilyen bizarr csodát rejt, ha egyszer befejeződik az orosz-ukrán háború, és újraindulhat a turizmus, az orosz turisztikai ügynökségeknek lehet érdemes lenne ráfeküdnie ilyen túrák szervezésére - a mai világban megszokott tucat-resortok és all inclusive szállodák világában egy ilyen kalandos út igazi felüdülés lehet.