promotions.hu
Keresés
Menü megnyitás
Világpusztító fegyverek rejtőznek a Balatonban, a nácik gonoszsága a mai napig kísérti a nyaraló családokat?

Világpusztító fegyverek rejtőznek a Balatonban, a nácik gonoszsága a mai napig kísérti a nyaraló családokat?

Borítókép:  Profimedia/Illusztráció
Gasztro & Utazás
Kategória fejléc

Hihetetlen hadszíntér volt a mostani gondtalan üdülőhely, gondolnád-e, hogy régebben mekkora terhet kellett elbírnia?

Hihetetlen látképet fest elénk a Balatonról terjedő 75 éves legenda, ami magyarázná a fentebb belengetett súlyos történetet. Eszerint 3 darab Tigris tank hajtott át a Balaton jéggé fagyott vizén. Riadtan nézték a őrtoronyból, hogy sikeres lesz-e a veszélyes akció, végül azonban beletört a bicskájuk a harckocsi vezetőinek.

Ha a tankok 57 tonnás súlya nem lett volna elegendő, akkor az általuk leadott hő is hozzásegítette a védőket a szerencséjükhöz: a tankok körül olvadni kezdett a jég és feletteseik megerősítő parancsára, szinte az utolsó pillanatban elhagyták a tankokat, amik így a Balaton aljára süllyedtek.

Azonban a németek nem támadni akartak: a Balaton legmélyebb pontján szerették volna elsüllyeszteni a tankokat, melyek már kifogytak az üzemanyagból és így használhatatlanná váltak számukra, ezért választották a jégtörő elsüllyesztés agresszív módszerét.

A fenti történet, ahogyan írtuk is, legenda, azonban sokan a mai napig hisznek benne és rengeteg kincsvadásznak foglalkoztatja a fantáziáját ez a mesebeli zsákmány, ami bárki számára elérhető.

Azonban hogyan maradhatott ez mindenki számára eddig rejtve?

Zavaros a történet, mert a monda felidézése közben van aki Zamárdit említi meg helyszínként, vagy aki pedig Tihanyra esküszik. Mivel a végcél az volt, hogy az oroszok ne kaparinthassák meg a három értékes kocsit, így a vízmélységet tekintve valóban a szemlélő álláspontjától függ, hogy hol történt az esemény: Zamárdiból Zamárdinak látszott, Tihanyból Tihanynak, így többen is magukénak érezhetik a roncsokat.

Az eddigi beszámolók Zamárdinak adhatnak igazat, ahol elvileg egy tankot már megtaláltak az iszap alatt, azonban ennek pontos helyét nem árulták el, így kezelhetjük szkeptikusan ezt az állítást.

Az (egyik) igazság azonban az, hogy a roncsok kiemelése annyira drága lenne és akkora erőforrásokat emésztene fel, hogy egyszerűen nem éri meg foglalkozni az egésszel, viszont tartanak az önjelölt kincsvadászoktól is. Veszélyt pedig, mivel a lőszereket taktikai szempontból biztosan nem hagyták bennük, nem jelentenek. Ezt az elméletet sokan cáfolják.

A szkeptikusok szerint a világháború lezárása után átszkennelték az országot nagyobb harci objektumok után kutatva és ezek helyét megjelölték, amit lehetett, azt pedig kiemelték, a Balatonnál pedig nem találtak lehetséges roncsokat és azt is megcáfolták, hogy történhetett ilyen átkelés kísérlet, abban az időszakban.

Az alaptörténetet sokan elhiszik, az apró részleteket vonják kétségbe. Például, hogy nem is átkelni akartak, vagy épp az ellenkzője: nem is elsüllyeszteni akarták a tankokat, illetve az időpont is kérdéses, nem február, hanem december. Ez a sok apró, nem megegyező részlet mind alkalmas arra, hogy összezavarja a tények magyar tengerében kiigazodni akaró felfedezőt.

Viszont az is tényként van kezelve, hogy abban az évben a tél egyik napján sem volt oylan magas a hőmérséklet, hogy három darab 57 tonnás tankot elbírjon, így többeknél már eleve itt hibázik a történet.

Egy másik történet, melyet a Balatontól nem messze levő Batykon hallhat a látogató, szintén a tankokat helyezi főszerepbe. Itt is egy Tigrisről van szó, azonban itt a víz helyett a föld nyelte el. Itt is a kifogyó üzemanyag a ludas, azoban az elbeszélés szerint itt a németek egy teljesen véletlenszerűen kiválasztott kertben egyszerűen elásták a harci eszközt.

Itt a kert tulajdonosa elvileg nyilatkozott: kiásták a tankot, néhány részét felhasználták, majd visszatemették azt, a kiásott és fel nem használt részek pedig egy iskolai hulladékgyűjtésen végezték.

Itt meg volt nevezve a konkrét terület, azonban a város által kiküldött kincskeresők nem találtak semmit, így ez a történet teljesen falsnak tűnik.

Mindenesetre minden olyan történet, amely a magyarság történelmét és hiedelemvilágát erősíti, mindenképpen jó ha közszájon forog, az pedig, ha nemzetünk lelkes kincsvadászai elméjét is foglalkoztatjuk, csak egy plusz pont.

Forrás: toretro.blog.hu